Nagyon vártam már, hogy végre legyen egy eseménydús hétvégém a sok unalom után, sejtettem, hogy München valami ilyesmi lesz, mégis van pár dolog, amire azért nem számítottam, például arra, hogy a hostel szobájában a wc-ről kijőve a müncheni rendőrség nyakig felfegyverzett emberei fogadnak... Na de mindent csak szépen sorban.
Szombat hajnalban indultunk az 5 órás vonatútra, mondanom sem kell, hogy még sötét volt, mikor elindultunk, szerencsére mindegyik vonaton találtunk helyet kis multi-kulti társaságunknak, ami 2 brazilból, egy amerikaiból, egy angolból és egy magyarból állt. Sejtettem, hogy a hétvége során nem sok német szót fogok hallani...
Mivel az elsőnek tervezett vonatunk Augsburgban elakadt, így egy másikkal kellett mennünk, ezért csak délután 1-re értünk oda, és meglepődve tapasztaltuk, hogy iszonyatosan hideg van, ezért rohantunk a hostelünket megtalálni. Gyakorlatilag egy köpésre van a pályaudvartól, teljesen jól néz ki és ennek ellenére viszonylag olcsó! 17 euró volt egy éjszaka egy 10 ágyas szobában. De a szobánkhoz járt saját fürdő és wc, ami meglepően igényes és tiszta volt!
Ledobtuk a csomagjainkat (egész pontosan lelakatoltuk őket a szobákban lévő szekrényekbe- FONTOS!: aki hostelbe megy aludni, vigyen magával lakatot, mert így tudja a csomagját biztonságosan elzárni!) és már indultunk is, hogy felfedezzük a várost.
Az Altstadt-tal keztük, mivel ott van a legtöbb látványosság, gyakorlatilag a legtöbb fontos templom, szép épületek stb, minden ott van és mivel hatalmas ezért ki is töltötte a délutánunkat. Templomról templomra, karácsonyi vásárról karácsonyi vásárra jártunk, fotózkodtunk mindennel, amivel csak lehetett, aztán végül a Hofbräuhaus-ban kötöttünk ki. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy hatalmas ház, ami dugig van németekkel és turistákkal, akiknek egy közös céljuk van: minél több sört elfogyasztani. Ezért, hogy a pincéreknek ne kelljen annyira sokat rohangálni a söröskorsókkal, a sört 1literes poharakban lehet kapni, ritka volt, hogy fél literes korsót láttam valakinél!
Miután elfogyasztottuk a kis söröcskénket visszaindultunk a hostelbe, hogy megigyuk az ingyen welcome jaeger-ünket. Mivel a hostel bárjában rögtön egy angolul beszélő csapatba botlottunk, így ott maradtunk. Időközben a szobánkban megismerkedtünk Hollyval, aki ausztrál és éppen csak úgy hobbyból utazgat európában egyedül! Rajta kívül még ott volt Tim, aki szintén ausztrál és már ő is bejárta a fél világot egyedül egy hátizsákkal. Hihetetlen, hogy van bátorságuk egyedül nekivágni egy ekkora túrának, én egyedül biztos nem vágnék neki. Na szóval csatlakozott Holly is, ittunk a bárban, aztán átmentünk a szemközti olasz étterembe pizzát enni, majd vissza egy másik hostel bárjába, ahol ismét ittunk. Itt már jöttek a fazonok, akik egyik buliból sem hiányozhatnak.
1. sziasztok lányok, honnan jöttetek? Gyertek bulizni velünk! -itt mindenki elmondja honnan jött, majd mikor az én részemhez érünk és mondom, hogy Magyarországról jöttem akkor a válasz: Én csak egy szót tudok magyarul, mert van egy magyar haverom! "Bazdmeg!Bazdmeg!" Hát jót röhögtem kis rasztahajú olasz csávón.
Aztán jött a következő, akit csak Jack Black-nek neveztem el, mert ugyanolyan kis kocafeje volt. Nagyon rendes volt, először angolul magyarázott, majd mondtam neki, hogy tudok németül, sőt nagyobb valószínűséggel értem meg azt, akkor onnantól németül beszélt, kiderült, hogy Kolozsváron volt Erasmussal egy évig, így többször és átbuszozta Magyarországot és ott is sok magyart megismert, neki a pálinka volt a kedvence:D Elmesélte, hogy ha bulit tartottak az ő multi-kulti társaságával, akkor mindenkinek a saját nemzeti-specialitás piáját kellett magával vinnie, és mivel a társaság tele volt magyarokkal így elég sok páleszt ivott.
Az ő kis pajtija volt még egy kölyökképű srác, aki tipikusan a "16nak nézek ki, szép a pofim, de 25 vagyok és bárkit megkapok" fajta, nagyon kis aranyos volt, pár percig beszéltünk ezalatt az ő magyartudására is fény derült. "szepszemedvan" nyögte ki a kis 16 éves, nagyon aranyos volt az akcentusa, mindig jót derülök, mikor másokat hallok magyarul beszélni.
Jack Black harmadik pajtásáról meg kiderült, hogy évekig volt egy magyar barátnője. Szóval ismétcsak jó körbe kerültem. Időközben az én multi-kulti utitársaim bejelentették, hogy menni akarnak diszkózni, én mondtam, hogy én inkább kihagyom, mivel nem hiszem, hogy bármelyik müncheni clubba beengednének hótaposó jeti cipőben és ilyen fejjel...
Ezért én még ott maradtam a srácokkal pár percig, majd olyan éjfél körül bejelentettem távozásom. Visszamentem a hostelbe és bezuhantam az ágyba és körülbelül 2 órát békésen aludtam, majd arra keltem, hogy nem kapok levegőt, mivel az orrom ismét ellenem fordult, és nem volt hajlandó kidugulni. A diszkózók hajnalban értek haza, majd egy órával később sikításra keltünk, Holly rosszat álmodott.
Reggel miután mindenki, többek között a másnapos diszkózóink és felkeltek, elkezdtünk öltözködni, én még zárásképpen elmentem gyorsan a wc-re, majd bentről hallottam, hogy új lakók érkeztek a szobába. Mikor kimentem meglepődve tapasztaltam, hogy az "új lakók" egy 2méteres tetőtől talpig felfegyverzett rendőr és alacsonyabb rendőrnő.
Hirtelen azt se tudtam, hogy mi a fasz van, majd közölték, hogy a hostelben van valaki, aki hitelkártyákat lopkod és anno ebben a szobában szállt meg, ezért most át kell kutatniuk a táskánkat és meg kell nézniük az iratainkat. Annyira kedvesen próbálkoztak angolul beszélni, hihetetlen, hogy Münchenben bárki meghallotta, hogy angolul beszélnek (csak a többiek, mert nekem csak 2 sör után ment), rögtön szóba elegyedett velük és kérdezgették, hogy honnan jövünk stb. Nem hittem volna, hogy egy német városban szinte lehetetlenség lesz németül beszélő embert találni... Miután átnézték a cuccainkat elmentek, de még adtak pár tippet, hogy mit nézzünk meg, aztán elnézést kértek a zavarásért.
Ezután egy brazillal kevesebben és egy ausztrállal többen voltunk, így 5en nekivágtunk az útnak és elindultunk a Bayern-München stadiont megnézni. Hát hatalmas volt, és eleinte egyáltalán nem volt kedvem hozzá, mert hogy ez csak egy hülye stadion, de aztán nem bántam meg, hogy körbevezettek minket. Voltunk a konferenciateremben, az öltözőben, találkoztunk a kabala medvével, aki valamiért mindenhol ott termett a semmiből.
A stadion-túra után visszaindultunk a belvárosba enni valamit és egyéb nevezetességeket nézni, mikor egy felvonulásra lettünk figyelmesek. Éppen a sültkrumplimat majszoltam, mikor nagy robajjal elindult a menet, élén a Mikulással és őt követte rengeteg iszonyatosan ijesztő maszkos figura. A nagy látványosság kedvéért odarohantunk és gyorsan lefotóztuk őket, majd az egyik maszkos a odarohant Ericához és az arcába üvöltött, majd egy gecinagyot rásózott a combjára egy hatalmas virgáccsal. Aztán őt követte a többi maszkos és a felvonuló sorból a tömegbe rohantak ki embereket verni és kergetni. Gyakorlatilag percekig mindenfelé ott voltak ezek a maszkosok és az éppen arra járókat ütötték, komolyan mondom, hogy kurva ijesztő volt és azt se tudtam hirtelen merre fussak. Egyáltalán nem volt vicces, sőt szerintem hatalmas nagy hülye volt, aki kitalálta, hogy a krampuszok a tömegbe rohanjanak embert verni. Nagy nehezen kijutottunk a tömegből és elindultunk visszafelé a hostelbe. Azt kívánom, hogy álmomban se jöjjenek elő a krampuszok. (Kaptunk egy szórólapot, miszerint a krampuszok visszatértek és rettegjen, aki nem volt jó az idén)
az első müncheni bratwurst:
