A legfontosabb kimaradt: Meg leszel ölve!

Tegnap tornázni voltam a gyerekekkel, amit úgy kell elképzelni, hogy sok gyerek, sok anyuka, és a dagadt tornatanárnő. Én ekkora seggű tornatanárt még életemben nem láttam!! Nem is ez a lényeg, hanem, hogy a torna után hazafelé mentünk és a gyerekek hülyéskedtek egymással. Legalábbis először annak tűnt:

H: én már tudom, hogy kell megölni valakit!!!
M: Héé H, ezt meg ki tanította neked??? Ez nagyon nem szép dolog!
H: Apa mondta! Elmesélte, hogy lehet valakit megölni!!

Wow...főnyeremény ez az ember!


Kicsit később, fogmosásnál H hisztizik:

H:De miért kell fogatmosni??:(  majd meg leszel ölve (szép szenvedő szerkezetben) -ezt így nekem mondta
E: Ne aggódj, majd én megvédelek!!

Hát minden halálos fenyegetésben van valami jó, vagy nem?:D ...

Ha hirtelen eltűnnék, akkor pszichoapu alkalmazta rajtam a gyerekeinek tanított elméletét.

Ez itt a szanaszét hagyott rémálmaim háza...

A következőkben gyors helyzetjelentést olvashattok, majd a "vegyük meg a legnyomorékabb gyerekkönyvet" verseny újabb helyezettjét mutatom be pár szóban. Valószínüleg még mr Óriási Seggfej is szóba fog kerülni, de csak mert jó érzés leírni, hogy mekkora barom és mert gyakorlatilag minden fos körülötte forog.


Tehát hol is kezdjem? Éppen úgy áll a helyzet, hogy mindenért, a borús időért, a 2. világháborúért, Hitler bukásáért, egyszóval minden lehetésges dologért az óper a hibás. Minden az ő lelkén szárad. Hogy pontosan mire is gondolok? Tegnap az volt a hibám, hogy a kisfiú elhagyta a fél pár balettcipőjét, ma a kislány ágybavizeléséért kaptam fejmosást, aztán még extrába, mert a mosogatógépben volt pár koszos edény. Mindez az én hibám (nem, a mosogatógép nem azért nem tudja elmosni az edényeket, mert gyakorlatilag ételmaradékkal együtt rakják bele..áá dehogy, hanem azért mert én itt vagyok és létezem...)

Szóval mr Seggfej a felesége hiányában minden létező problémáért engem okol. Lehet, hogy az aupair definíciójában ez szerepel: az a személy, akire a gyenge szülő a felelősséget háríthatja minden esetben, illetve élő boxzsák, akit lehet ütni, ha a pszichopata szülőnek kedve támad hozzá, természetesen csak úgy, hogy ezt ne lehessen bebizonyítani, tehát szavakkal...? Szóval gyakorlatilag mióta visszajöttem egyfolytában ez megy.
Indult egy óper kontra pszichoapu meccs és mivel az óper túl épelméjű a győzelemhez, vesztésre áll. Illetve ha jobban megnézzük a dolgokat, igazából én fogok győzni mindenképpen, mert tudom, hogy szegény ember a zártosztályon fogja végezni egyedül a kis bibliáját szorongatva, üvöltve mindenkivel. Mert egészen addig, amíg van náluk óper, tudja a felelősséget valakire hárítani, de amint ez a korszak végetér és a gyerekek elég nagyok lesznek, akkor mégis kivel fog ordibálni? (a feleségén kívül persze)

Hogy hogyan és mikor lett a helyzet ekkora fos? Nem tudom. Igazság szerint nem emlékszem. De lassan(lassan, nagyon lassan) kezdek eljutni addig, hogy a mindennapos lebaszások olyan természetessé válnak, hogy nem idegesítenek fel, sőt gyakorlatilag várom, hogy a következőt kapjam, mert szépen lassan betelik a pohár és akkor fittyet hányva arra, hogy a nyakamba akasztanak egy pert, vagy hogy nincs utódom, itthagyom őket a gecibe. Aztán a kedves Isten és Jézus krisztus majd vigyáz a gyerekeikre, és ők majd biztosan mindent jól csinálnak.

Díjnyertes: minap az asztalnál: (mi már mind ott ültünk, mikor pszichoapu késve beállít és leül közénk)
P: Eszter, ma még be kell pakolnod a tákádat, nem hagyhatod későbbre, most azonnal be kell pakolnod, amint ezt befejezted. Azonnal, nem később!! Azonnal!!!
E: (mellékesen délután olyan kurva szarul volt, hogy majdnem megszült):Jólvan P, be fogom pakolni, nyugi. Egyébként is a bőröndöt viszem.
P: Nem, a táskát viszed! Azt kell vinned!
E: Nem, én a bőröndöt szeretném vinni.
P: Akkor tedd meg értem. Vidd a táskát mert én kértem. Tedd meg értem! (mindez kb ordítva)
E: Nem P, a bőröndöt szeretném vinni.
Pszichoapu ekkor felpattan az asztaltól és visszaszól, hogy jó akkor csinálj amit akarsz, hagyj békén! és lemegy az irodájába, hogy ott üvöltve szkájpoljon valakivel.


ÉÉÉÉÉSssss most a várva várt verseny újabb szereplője következik!!!! (dobpergést kérek!!)

Tádáááá::

A mese címe: Ki szart a fejemre?
Kedves kis történet egy vakondról, aki egyik nap feljött a lyukából, hogy megnézze, feljött-e már a nap, mikor váratlanul valaki a fejére szart. Ekkor a kis vakond idegességében minden állathoz odamegy, hogy megkérdezze, ő szart-e a fejére. (ebben a tanulságos részben a gyerekek megtanulják, hogy melyik állat milyen alakút, szagút és milyen mennyiségben szarik, majd a mese végén 2 légy segít a vakondnak és elárulják, hogy a kutya szarta le. Ekkor a vakond elmegy a kutyához és felmászik a házára, majd a ház tetejéről a kutya fejére szarik. ámen.

Hogyan tegyünk tönkre egy házat fióktakarítás közben?

Majdnem két hét fantasztikus magyarországi Urlaub után visszatértem hőn szeretett svájci német családomhoz. Egész vonatúton szörnyen rosszul éreztem magam, azt hittem visszajönni gyerekjáték lesz, de könnyekkel küzdöttem megint és olyan iszonyatosan kicsinek és tehetetlennek éreztem magam, mint még soha. Próbálok az árral szemben úszni, de csak kapálózok, mígnem rájövök, hogy attól még, hogy iszonyatosan szeretném, nem fog az idő gyorsabban telni. Nagyon egészségtelen mindig a holnapot várni, mindig valami jövőbeni dolgot várni, egyszer az októbert, aztán a karácsonyt, majd a tavaszt, és végül a nyarat, hogy végleg itthagyhassam Mr. Kattant Vizilovat és Mrs. Azarcodbamosolygokdeahátadmögöttkibeszéllek-et.

De az első hetem a visszatérés óta jól telt! Még a rettegett pénteki megbeszélésen is csak egy hibát tudtak felhozni! Micsoda könnyebbség! És kaptam valami dicséretfélét - "Meglepődtem, hogy végeztél a vasalással egyedül" - is... Wow!Ez eddigi ittlétem legnagyobb dícsérete! Fantasztikus! Felmerül a kérdés, hogy egy alkalmazottat mivel lehet jobban motiválni? Miért jobb igyekezni? Azért, hogy dícséretet kapj, vagy azért, hogy ne kapj lebaszást. Ha engem kérdeztek, az már régen rossz, ha valaki azért igyekszik, hogy ne kapjon lebaszást, mert ez azt jelenti, hogy stresszel míg dolgozik. Stresszel és retteg, hogy ha valami nem az előre leírt forgatókönyv szerint halad, akkor betör a krach és eljön a világvége. Mert itt az M családnál tuti eljönne a világvége, ha egyszer valamit nem a tervek szerint csinálnának. Na de félre a süket dumát, térjünk a lényegre. Pénteken megint elkövettem azt a hibát, hogy megnyugodtam, hogy nem lesz itt gáz, jót tett az a 2 hét szünet. A szombat reggelem viszont így alakult:
Enikő betört a szobámba, hogy menjek felfele reggelizni (meggyőződésem, hogy az apja uszította rám, a kurva istenit neki)

Felmentem mit sem sejtve, majd amint Pé meglátott letámadott.
-Beszélnünk kell! Te hagytad a gyerekeket kint gokartozni?????!!!
-Igen, közben a fiókot takarítottam, amit mondtál.
-Nem hagyhatod őket egyedül kint gokartozni, mindig ott kell lenned, most van a ház oldalán egy hatalmas horpadás. Szerinted most mégis mit csináljunk??!
(gyakorlatilag a garázs sarkán van a horpadás, de bazdmeg miféle ház horpad be???!!!)
Az óper, akit immár a nevén szólítanak sajnálkozik és sokszor bocsánatot kér, mivel fogalma sem volt, hogy a gyerekek nekimentek a háznak és hogy kárt okoztak.
De hát mi mást is tehetnék? Pé azt mondta, hogy hagyhatom a gyerekeket játszani, közben tudok mást csinálni, arra külön nem tért ki, hogy mi van, ha gokartozni akarnak...Szóval mivel gyakorlatilag egy senki vagyok és totálisan, teljes mértékig le vagyok kötelezve nekik így nem tehetek mást csak szörnyen érzem magam és eltűnök a szemük elől. Főleg Pé szeme elől...

Szóval így kell tönkrebaszni egy házat fióktakarítás közben. Ha bármit tönkre akartok tenni, bátran forduljatok hozzám, a dolgok elbaszásában nagyon jó vagyok! Worst aupair ever.


Nyilván én vagyok a legrosszabb, ugyanis képtelen vagyok többek között azt felfogni, hogy miért kell egy 3 és egy 5 éves gyerek fejét olyan információkkal tömni, mint pl: a szex. Oké, papi és mami huncutkodnak néha és fosnak, hogy a gyerek ezt szörnyen éli meg, ezért megvásárolnak mindenféle meséskönyvet, ami különféle cuki körítéssel leírja, hogy mit hova kell berakni, hogy kisöcséd vagy kishugod legyen anya pocakjában.

A pillanatnyi kedvencem ez:
(rövid sztori ismertető: A kisegér bemegy a főzőcskéző egérmamához és megkérdezi, hogy ki csinálja a gyereket. A mami belekezd a sztoriba, de valamiért félbehagyja, ezután sok lényegtelen történés, majd a kisegér iskolába megy és ott képekkel prezentálják neki, hogyan is lesz a baba. Először baromfi-szexképek, aztán jön az ember nemi élete című fejezet, melyből kiderül, hogy a férfiaknak majdnem mindig van kedvük ehhez, de csak akkor csinálják ha a nők megcsókolják őket és megkérdezik: Van kedved? ekkor elmennek egy szobába, lefekszenek az ágyra, vagy a rétre, vagy éppen ahol kedvük van és kúrnak, mert nekik ez jó. Bizony, ezt fontos kihangsúlyozni, hiszen ez biztosítja, hogy a gyerek nem él át sokkot és nem képzeli azt, hogy papa bántja mamát. EZ NEKIK JÓ. Ezután rövid technikai leírás: a papi a pisilőjét beteszi anyuci barlangjába, amit vaginának neveznek és a pisilővel beleköp a barlangba ,blabla, aztán 9 hónap múlva jön a kölök. A mese zárásaként pedig egérmama és egérpapa csókolóznak, majd egérmama megkérdi: Van kedved? Aztán ugyanúgy csinálnak, mint az emberek.

A hurrikán visszatér

Mint a horrorfilmekben szokás, Dzsánlúká visszatért. Ismét eltölthettem vele egy fergeteges délutánt. Fantasztikus, hogy mennyire le tud fárasztani az a gyerek... Nem elég, hogy olyan, mint az elefánt a porcelánboltban, de még buta is...Míg Enikő, aki vele egyidős(és fele annyi kiló), már folyékonyan, szépen beszél, addig dzsánluká így fejezi ki magát: orr-fúj!!orr fúj!! vagy a wc előtt körbe-körbe szaladgálva : pisi!pisi!pisi! Odarohanok, hogy hát menjél már akkor baszod, erre megáll a wc előtt h Nadrág! Nadrág! Nadrág!

Megmondom őszintén, hogy hirtelen az ütő is megállt bennem, hogy most mit kezdek ezzel a gyerekkel, ha beszarik vagy behugyozik... De végül a hájas kis testéről lerángattam a nadrágot és próbáltam nem nézni míg pisil, de mikor realizáltam, hogy ha nem helyezkedik kicsit a wc-n, akkor a 1,5 cm-es kis kukija, nem a wc-be, hanem egyenesen a plafonra, rosszabb esetben a tehetetlen óperre fog célozni, kimenekültem az ajtón. Szerencsére nem hugyozott mellé, mint múltkor, vagy csak  nem vettem észre...

Ma délután egy spiderman-es póló volt rajta és ezért egész végig azt kiabálta, hogy ő spiderman és megpróbált felmászni mindenre, ami megmászható volt, leginkább sikertelenül. Egy pillanatra elképzeltem, mi történt volna, ha ma egy Hulk-os pólót vesz fel?!


Egy kis játékjelenet: (az óper H szobájába belépve rögtön kapta az arcába a tényeket)
Dzs: Én vagyok spiderman! Spiderman! Spiderman!!
H: Én meg egy lovag vagyok!!! Vagy egy vadásztigris!!
Enikő a földön fetrengett betakarva: Én meg a kis Jézus vagyok!! Én vagyok a kisjézus! Tudjátok ki vagyok? A kisjézus!! (ezt így percekig ismételte)
H: És te ki vagy?

Az óper leült a földre és erőteljesen próbál valami ideillőt találni, ki fér még bele ebbe a szupercsapatba? Van már egy Pókemberünk, egy Jézusunk, egy Lovagunk aki vadásztigris... Még mielőtt valami igazán király csapattagot kitalálhattam volna H előterjesztette az ötletet, hogy lehetnék én az anya.
Na most képzeld el, miféle szajhának kéne lennem, hogy szüljek egy pókembert, egy vadásztigrist és egy kisjézust... Szóval elég extrém alak ez a mami, így elfogadtam ezt a szerepet! Nehogy már alulmaradjak!


Végezetül engedjétek meg, hogy mutassak valamit. Íme a legmorbidabb, legfurcsább, legbetegebb gyerekkönyv, amit valaha láttam és olvastam. A címe: A kacsa, a halál és a tulipán. (és igen, a gyerek kérte, hogy olvassam fel többször is!)

Ja és egyszerűen nem tudom miért, de fejjel lefelé tölti fel a képeket... hiába forgatom...bocsi!!