Figyelem!!! felgyülemlett történések!!!

1.Freitagsgespäch avagy ez a ház nem az otthonom

A csütörtök délutánom egészen érdekesen alakult, mivel 9 hete először aludt a gyerek délután, így magam sem tudtam, mégis mihez kezdjek most, de mivel az anyuka csendre intett, így valami nagyon csendes dolgot kerestem, elkezdtem vasalni, felhoztam a pincéből a megszáradt ruhákat, a vizeseket értelem szerűen otthagytam. Nyilván ez náciföldön nem így szokás, ugyanis az elmúlt hetekben a ruhák vasalása közben az arcomba zúduló gőz igencsak poshadt szagú volt...De hát mit várunk ezektől, akiknek nem kenyerük a higiénia?
Szóval vasaltam, elpakoltam a ruhákat, majd mikor ezzel végeztem, a konyhát is ki akartam takarítani, de mivel a gyerek ott aludt 2 méterre a konyhától, gondoltam nem lenne ildomos most tányérokkal zörögni, és mivel 10 perc volt H hazaérkezéséig, így leültem picit és belelapoztam az új bibliai atlaszba. Majd 2 perc múlva feljött az anyuka, h megtenném-e, hogy kitakarítom a konyhát. Hát persze! Élek-halok érte! Mellesleg én is akartam, csak gondoltam várok vele, míg a gyerek felkel, de ha engedélyt adsz akkor nosza neki! Kitakarítottam, majd hazajött H, uzsiztunk majd beraktam őket egy kád zöldre festett vízbe. Eredetileg 5kor végeztem volna, de mivel az anyuka ígyis később jött, gondoltam megmondom neki, hogy kicsit később is ráér átvenni a 2 gyereket. Úgyhogy végül 6ig dolgoztam, majd vacsiztunk.

Ma pedig a várva várt pénteki megbeszélésen ez történt:
Visszatekintés a hétre, Pé kérdez:
Pé:Tegnap ugya 2től dolgoztál, de 2 előtt láttalak a nappaliban olvasni, majd hazajött E a gyerekkel, aki aludt és te végig csak olvastál.
M:Kivasaltam mindent és csak 2 percre ültem le olvasni.
Pé: Hát az nem lehet akkor mégis miért volt tegnap este egy egész zsáknyi tiszta ruha még a pincében??????!!!!
M:Volt ott egy egész zsáknyi ruha? Én mindent felhoztam pedig, ami száraz volt.
Pé: hát pedig én este még telepakoltam egy egész zsákot száraz ruhákkal. Tudod ha valamit nem tudsz, akkor meg kell kérdezni blablablabla (az óper innentől csak egy hatalmas ordító vizilovat lát, aki annyit hajt h blabla alig vagy leterhelve,blabla és mégis vannak üres járatok blabla)
Majd itt egy jó hosszú veszekedés kerekedett, onnantól kezdve a viziló mindenkinél mindent jobban tudott és csak neki lehetett igaza, lebaszott engem, lebaszta az anyukát, h mennyire borzalmas, hogy nem tartjuk magunkat az órarendhez...
Időközben kiderült, hogy én munkám a száraz ruhák begyűjtése is, jó, hogy így 9 hét után már végre ez is kiderül, hamarosan az is kiderül h a teregetés sőt a mosás is az én feladatom, sőt a seggük fényesre törlése is az én feladatom.
Többek között rájöttem arra, hogy ezekkel nincs értelme vitázni. Ez kérlekszépen a Svájci német színművészképző. A tanárok pedig az idegeinken kötéltáncolnak! Mosoly felhúz, bólogatás és "nekedvanigazad" begyakorol és indulhat is a munka!

Nagyon próbálom otthon érezni magam, úgy tenni, mintha ők is a családom lennének, de nagyon nehéz, főleg olyanok után, hogy Pé a fejemhez vágta h vettek nekem dezodort meg fogkrémet... Na szóval lassan azlrt is hálásnak kell lennem nekik, hogy levegőt vehetek a környezetükben. Anno Lois és Ute még a bulizásomat is fizették és soha egy szóval sem emlegették fel...



2.Stuttgart, én így szeretlek!

Már egy hete tervben volt, hogy szeptember végén a család meglátogatja a Stuttgart mellett élő rokonait. Az óper pedig kapva kapott a lehetőségen és kibérelt magának egy helyet a kocsiban (hogy utána legyen mit az arcába vágni). Pé már jó előre keresett az ópernek vonatot Leonbergből Stuttgartba (elővárosi vonat), majd útjára engedte az ópert, hadd találja fel magát!

Még azt meg kell említenem, hogy az utazásom majdnem meghiúsult, mivel előző nap nem sikerült eurót váltanom, plusz előzőekben mindenki azzal jött, hogy stuttgart mennyire uncsi és nem szép, nincs ott semmi stb...Úgyhogy már teljesen letettem a kis németországi kirándulásomról és bánatosan baktattam haza, de szerencsére E és Pé megoldották, elmentek nekem eurót kivenni a bankból (mivel nekik ez semmibe sem kerül, az óper pedig 5 frankot fizetett volna rá pluszban egy kis euróváltásra...) Szóval a sztori nem ilyen egyszerű, de hagyjuk a bonyolult részeit, a lényeg, hogy volt euróm és semmi sem állhatott az utamba!

Mikor az elővárosi vonatra vártam már tele volt az állomás bőrgatyás és dirndl-be bújt fiatalokkal. Éreztem én, hogy itt valami banzáj készülődik! Majd a városba érve, minden plakát a helyi októberfesztet hírdette és akkor már tudtam, hogy miért mászkál itt ennyi fiatal népviseletben. Elindultam a shoppingoló tömet után, a pályaudvarról kiérve ugyanis egy hatalmas bevásárló utca következik, tele emberre, erről az utcáról lehet eljutni a palotához, illetve majdnem minden múzeumhoz. Úgyhogy elmentem gyorsan kaját venni, mit ad isten belebotlottam egy lidl-be, és 2 és fél euróért egy egész napra felszerelkeztem kajával. Majd visszafelé a palota előtti hatalmas parkban leültem enni, iszonyat hangulatos volt, majd miután minden központi látnivalót megnéztem és lefotóztam, elindultam shoppingolni a dm-be, mivel svájcban egy rohadt sampon 8frankba kerül, így nagyon nagy felüdülés volt végre 2 eurós és jó minőségű dolgokat látni. Komolyan otthon éreztem magam:D Biztos ott voltam vagy egy óráig, végre vettem borotvát, elemes fogkefét stb. Nagyon vidáman és nehéz táskával jöttem ki a boltból, majd elhatároztam, hogy megnézem a Mercedez-benz múzeumot, mivel ez stuttgart egyik fő látványossága. Időközben belebotlottam egy politikai tüntetésbe, aztán a parkban egy csapatnyi (kb 30db) kék hajú punkot láttam, majd végre eljutottam a pályaudvar aluljárójába, ahol egy néni tőlem kért útbaigazítást, én meg tökre útbaigazítottam. megvettem a jegyet a mercedes múzeumig, mivel az kint van a város egyik szélén. Lementem a vágányhoz, ahonnan a vonat indul, csakhogy a kis októberfeszt miatt nem közlekedett az a vonat, így át kellett mennem egy másikhoz, már össze vissza kérdezgettem mindenkit, hogy hogy a picsába jutok el a mercedes múzeumhoz, majd az egyik járaton egy néni nagyon kedves volt és segített, hogy hol szálljak le, majd egy másik járatra fel...Majd a Mercedes utcára érkezve már éreztem a siker szelét, de gondoltam biztos ami biztos még megkérdezek pár embert, pont jött egy srác és egy lány fel a lépcsőn, leállítottam őket, h segítsenek és annyira aranyosak voltak, tökre sokat segítettek aztán jó mulatást kívántak. Meglepett, hogy mennyire sok kedves emberrel találkoztam Stuttgartban! Majd felszálltam az U11-es járatra és elindultunk a múzeum felé! Véégre!! persze a járat tele volt bőrnacisokkal, a következő megálló viszont a kis októberfeszt volt, ahol mind leszállt. Ez nem is lett volna baj, ha nem mondják be a vonaton, hogy minenkinek kötelező leszállni, mert a vonat nem közlekedik tovább. Na baszki, ennyit a múzeumról, de ha már így hozta a sors, irány az októberfeszt!! (Cannstatter Volkfest)

Hát nem bántam meg, hogy ezt választottam, imádom az ilyen fesztiválok hangulatát! Iszonyat jó volt! Mindenki népviseletben sört vedel és énekel! Délután 4kor ennyi embert még sosem láttam hányni! Rengeteg fiatal volt már teljesen készen kora délután! Mi lesz itt este? Na persze ennek ellenére is nagyon tetszett az egész, majd visszaindultam a főpályaudvarra, mivel még Leonbergbe vissza kellett mennem és az ottani McDonalds-ot megtalálni, ott volt találkám a családdal.

Szerencsére minden flottul ment! Nagyon jól éreztem magam Stuttgartban, remélem még egyszer visszajutok és akkor a múzeumokra is sort kerítek!

 muhaha! Kell egy mini csubi vagy darth weder:DDD

 punk-tali

 szerintem ez magáért beszél:

 Csak nem betörtünk a piacra?:D

 ezzel a nyakamban mászkáltam végig a kis fesztet:D Lényeg, hogy felnőtt és komoly vagyok!

Ich denke oft an Piroschka

Lassacskán csak eljön már a várva várt hétvége és ismét csak közelebb kerülök az Urlaubomhoz Magyarországon! Juppiiii! Rossz hétkezdéstől függetlenül egészen jó hetem volt eddig. No de várjuk csak ki a végét, mivel holnap lesz a rettegett pénteki megbeszélés, ami az elején egy tök jó ötletnek tűnt, de az elmúlt hetekben "keressünk már a kákán is csomót" akcióvá alakult. Ez igazából Pé személyes kis akciója. Minden héten talál valamit, amibe beleköthet, a forgatókönyv pedig többnyire mindig ugyanaz:
Pé: Nekem az nem tetszett, hogy...Még kérdezhetek valamit? Miért így csináltad.. blablabla?
E: De attól még minden nagyon csúcs, nagyon elégedettek vagyunk! (próbál vigasztalni)


Múltheti top-kérdések:
Pé: Ma dolgoztál igaz? Akkor miért volt egész nap bekapcsolva a géped?
M: Ipodot töltöttem, mert lemerült és csak usb kábele van.
Pé: Hát de nekünk van usb-s töltőnk.
M:jó nektek!

(pár nappal később: Pé: ha az usb töltőt nem használod tedd vissza a helyére! M: akkor végülis tök sok értelme volt, hogy az orrom alá nyomtad baszod, általában töltöm vele a cuccot....még pár nappal később egy új usb töltőt dug az orrom alá, pusztán prezentáció céljából: "csak 10 euró volt! Te is vehetnél egyet!" Köszi, végülis tök jó fej vagy, hogy nem csak azt akarod megmondani, hogy hogyan töltsem fel az ipodomat, de még a pénzemnek is találsz helyet! )

Tegnap ismét megkaptam a becses Piroschka nevet a nyelvsuliban, mikoris a helyettesítő tanárunk a Rotkäppchen mesét hozta be gyakorlásképpen, majd körbekérdezett mindenkit, hogy a saját nyelvén mi a mese címe. Nos ez mind szép és jó, csakhogy innentől a nevemre már nem nagyon emlékezett, csak arra, hogy Piroska (nagyon tetszett neki) és onnantól 2 órán keresztül Piroska voltam... Lehet, hogy Piroschka fejem van???!!!

Egyik nap Ute, a tempom orgonistája átjött, hogy köszönetet mondjon Pének, és háláját egy hatalmas tepsi sütivel próbálta nyomatékosítani. Almás-fahéjas süti volt, de ha nem mondta volna valószínüleg sosem derül ki, ugyanis egyetlen egy íz dominált: élesztő. Fincsi!... Persze aznap jóízűen falatoztunk, E még meg is jegyezte h hmm de fini (ezek után higgyem el, ha a kajámat dícséri...), majd másnap a hatalmas tepsi süti 80%-a még mindig ott állt a pulton.
E: meg kéne enni ezt, hogy ne romoljon meg. Teszek rá egy kis cukrot, hátha jobb lesz. Te is kérsz?
P: ezen már a cukor nem nagyon segít, eszek belőle, de nem kell cukor.
E: Szegény Ute nem nagyon tud sütni, meg főzni se... De hát tojást se használ, mivel vega...
P: Talán ezért nem talált még férjet...
Khmm..Én személy szerint kedvelem Utét, szerintem aranyos nagyon, közvetlen és jót nevetett az osztrák "Pfit di-fick dich" sztorimon, valóban tény, hogy a sütés nem zsigerből jön neki, de hát istenem, ő nem egy TEFLON edény, nem lehet tökéletes, és félreértés ne essék, nekem is van néha pár rosszmájú élcelődő megjegyzésem másokra, de én nem is prédikálok a szeretetről meg jézusról meg apámfaszáról...
Szóval rövid antropológiai kutatást végeztem és végül háromfajta ma élő emberfajtát különböztettem meg: az ember, aki nem hisz Teflonban; az ember, aki hisz Teflonban és a lelkészek/papok, akik úgy igazán egyik csoportba sem sorolhatók. Egy átlag földi halandó elkövetné azt a hibát, hogy a teflonhívők közé sorolja ezt a csoportot, viszont az óper, mint tapasztalt lelkészkutató megállapította, hogy igazából ők a Teflont csak használják. Tudják, hogy csak egy csepp olaj kell és bárkit megsütsz benne. Onnan ismered fel a jó lelkészt, hogy pontosan tudja,mikor mennyi olajat használjon.

Na de lökjük félre a teflon-tudomány hallgató énemet, és hallgassunk meg inkább egy kedves kis történetet zárásképpen:
Ma H, miután az egész délutánt együtt töltöttük és voll spass volt minden, a vacsinál már majdnem kisebb hiszti-rohamot produkált, hogy az apja helyett ÉN azaz az ÓPER üljön mellé. Na kéremszépen M:P 1:0! höö anyááád:D

Az óper gyenge (?)

Hétfő délelőtt, az óper délután 2ig szabad, így sokáig alszik, reggelizik, majd kreatívkodásra adja a fejét, emellé persze zenét hallgat, majd kicsit skype-ol. Eközben a család németországban shoppingol. Dél múlt pár perccel, a család hazaér, mindenki itthon van. Ekkor veszi észre az óper, hogy már elmúlt dél, felmegy köszönni a családnak, nehogy azt higgyék már, hogy kerüli őket, hiszen most minden fasza, az óper kezdi megtalálni a helyét, elég jó minden.

Mikor a konyhába ér Pé, a kedves istenfélő lelkész feléfordul és kicsit felemelve a hangját, piros arccal gondolatait szavakba önti, magyarul: artikulálatlanul üvölteni kezd:
-Megtennéd, hogy ha még egyszer mi nem vagyunk itthon délre, kinyitod H-nak az ajtót??!!! Ott állt kint és várt!!!!!!!!!!!!
(nos hadd segítsek elképzelni, hogy ez hogy hangzott valójában: Idefigyelj bazd meg, te nem vagy normális??! Itt áll a gyerek az ajtó előtt te meg hol a büdös faszban vagy?! Nem bírsz figyelni? Tudhattad volna, hogy nem érünk haza délre bazdmeg!!)

Az óper hirtelen nagyon kicsinek és semmirekellőnek érzi magát, majd próbálja menteni magát, hogy nagyon sajnálja, komolyan nem hallotta a csengőt és nem figyelte az órát, de mikor látja, hogy Pé szarik a magyarázatra inkább sarkon fordul és lemegy a szobájába.

Megpróbálja behunyni a szemét,hátha elszáll a probléma, de mikor kinyitja még mindig ott van. Közben sajnos elkészül a mirelitpizza és fel kell menni enni. Az óper nem éhes, próbálja nem elbőgni magát az asztalnál, sajnos sikertelenül. Ekkor feláll és leviharzik a szobájába, ahova az anyuka pár perc múlva követi:
-Minden rendben?
-Igen, bocsánat mindjárt megyek vissza!
-Ha nincs minden rendben azt el KELL mondanod!

El kell?? Tényleg? Muss ich? Nem hinném, hogy el kéne, főleg nem, hogy örülnének a következő monológnak:
Kedves Patrik, hol is kezdjem? Én kettőig szabad vagyok, ami azt jelenti, hogy NEM KELL dolgoznom, vagyis nem KELL otthon lennem, az hogy éppen otthon voltam csupán a véletlen műve. Te pedig tökéletesen jól tudod, hogy én nem dolgozom 2ig, vagyis a gyerekekkel kapcsolatos minden a te és E felelőssége. Az, hogy te képtelen voltál úgy időzíteni, hogy 12re pontban hazaérj és ellásd a gyerekedet, az nem az én hibám. Én nem vagyok felelős. Nem az én gyerekem, ha éppen dolgozom akkor az én felelősségem, de a szabadidőmben NEM VAGYOK KÖTELES kitörölni senki seggét, az ajtóban állni és lesni, hogy ki mikor jön haza és tudod mit? Nem vagyok köteles eltűrni azt, hogy ilyen hangon beszélj velem. Mert az, hogy te idegbeteg vagy nem az én hibám és a legkevésbé sem kellene, hogy rajtam csattanjon. Vagy Eszteren, mivel vele is folyamatosan ordítasz. Ha ilyen ember "isten báránya" és sokan ennek a prédikálását hallgatják és neadjisten még követik is, akkor pokolba az egész egyházzal!


Szóval valahogy így alakult az, hogy egy újabb hétfőn sikerült az idegbetegnek elérnie, hogy sírjak. Pedig nem vagyok az a sírós fajta... De igazából gondolkodtam, és lehet, hogy toleránsabbnak kéne lennem Patrikkal, hiszen beteg. Elmebeteg. Magam sem értem, miért nem kezelik még, de mivel a fogyatékosokat és a nyomorékokat sem vetjük meg, vagy utáljuk, ezért őt sem szabad. Meg kell próbálni toleránsnak lenni vele, türelmesnek, hiszen biztos neki sem könnyű így betegen. Eszter pedig igazi mártír, amiért összekötötte az életét egy nagyon beteg emberrel.

Kimaradt jelenetek

Kis kimaradás után ismét visszatértem! Tudom, tudom, mindenkinek arra van ideje, amire szán, de ezen a héten valahányszor nekiültem megírni a következő bejegyzést valami közbejött. Pedig már megvoltak a bejegyzés-címek, kezdő gondolatok, sztorik, minden. Úgyhogy most összefoglalás helyett csakazértis alcímekkel részletezek mindent.


1. Stockholm-szindróma

Valamelyik reggel szokatlan érzéssel keltem fel, vidáman mentem fel reggelizni, de végig ott motoszkált bennem, hogy valami fura. Aztán hirtelen beugrott! Volt egy percerz (erotikusba hajló) álmom Pével...Amikor eszembe jutott az egyébként iszonyatosan beteg álom néhány részlete, majdnem visszajött a reggeli. Nagy vonalakban ennyi: Álmomban szintén mint óper voltam itt, csak annyi volt a különbség, hogy az anyuka terhesség helyett egy ritka gyógyíthatatlan betegségben szenvedett és mindenki számára köztudott volt, hogy x napon egy adott időpontban meg fog halni. Ki volt számolva percre pontosan, hogy mikor fog ez bekövetkezni, majd ahogy az meg volt írva be is következett, senki sem volt kiborulva, nem volt szomorúság nagyon, inkább "na túl vagyunk ezen is" hangulat, én meg álmomban furán figyeltem a történteket, majd egyszer csak arra eszméltem, hogy Pé ölébe hajtom a fejem és ő simogatja a hajam... DZSÍZÖSZ!!!!! NOOOOOOO előbb borotválom kopaszra a fejem, minthogy az ölébe hajtsam és simogattassam vele...nemnemnem...Szóval alig vártam, hogy ezt megoszthassam veletek, mint közérdekű közleményt: A stockholm-szindróma kezelésre szorul, nem szabad félvállról venni. Kérlek titeket rendezzetek gyűjtést a pszichoterápiás kezelésemre!

2. Fasírtban vagyunk

Kedden és csütörtökön mindig én főzök és jó precíz katonás németekhez illően már előző pénteken megvan a jövőheti kajarend. Ez egyrészt jó, mert mindig tudom, mire számítsak aznap, másrészt meg előre fel tudok készülni a keddi főzésre. Most fasírtot óhajtottak, én meg még pénteken közöltem velük, hogy oksi pajti, megkapjátok, csak előre szólok, hogy még fasírtszűz vagyok, de no para, már láttam párszor, hogy készül, szóval tuti nem lesz gáz. Röviden annyi a sztori, hogy a fasírt mellé krumplit és répát kellett a sütőben párolnom és mivel kedden az anyuka nem jött fel, hogy beállítsa a sütőt, így gondoltam én is meg tudom oldani, megnyomtam, amit ilyenkor szoktunk, sütő beindult majd fél óra után (mikor szerintem optimálisan puhára párolta a zöldségeket) magától leállt. Vittem az asztalhoz a kaját, zöldséget, fasírtot, mindent, majd miután elmondtuk az áldást Gordon Ramsey életrekelt (alias Pé):
-Pé:Ez a krumpli kemény és a répa is...
-M: Szerintem pont jó.
(erre átbaszott egy karika répát a tányéromra, amit csakazértis élvezettel megettem)
M: szerintem nincs vele baj, de akkor ne edd a répát, ha szerinted kemény... Esetleg van valami megjegyzésed a fasírtra is bmeg? (valójában így hangzott: Schmeckt das gut bazdmeg?)
Pé: hm nincs.jó.
Mindenki megkajált, fasírt befalva, majd elpakolás után Pé a konyhában felfedezte, hogy a fasírt bizony nem két kedves szó miatt sült meg (lécci fasírt sülj meg!), hanem azért mert forró olajba raktam.
Pé: Ez itt olaj???????!!!!!!
M: Igen (miért mire számítottál? de most komolyan)
Pé: Úristen, de hát ehhez nem kell ennyi olaj, ez egy TEFLON serpenyő (teflon értsd: spanyol viasz, amit ő szart)!! Ebbe csak 1 csepp olaj kell és megsül benne bármi!!
az óper itt kezdte felhúni magát de nagyon, majd nagylevegő és:
M: Figyelj, múlthét pénteken megmondtam, hogy még életemben nem csináltam fasírtot, és mivel még én sosem csináltam, ezért úgy csinálom, ahogyan otthon láttam, mi pedig otthon mindig úgy sütjük, hogy az olaj félig ellepje a fasírtot. Légyszíves legközelebb, ha valami nagyon extra igényes dolgot kell főznöm, akkor írd le előre, hogy mit tilos hozzá felhasználnom, ne utána kezdd el mondani, mert annak úgy nincs semmi értelme.
Pé: Hát jó, de nektek otthon biztos nincs TEFLON edényetek.
M: (És Hitler sem minket választott, tudom csökevényes kis nép vagyunk...pff hülye német) De van TEFLON edényünk, mivel az nem svájci vagy német specialitás, és ennek ellenére a fasírtot nem egy csepp olajban sütjük...
Beszélgetés lezárva. Szóval gyanítom, hogy rorschachi evangélikus közösség istenét Teflonnak hívják, mivel legalább akkora áhitattal beszélt róla, mint a kedves Istenről és Dzsízöszről, akiket mindenki annyira szeret.
(Mellékesen megjegyzem, hogy a kemény-répa incidensre még a pénteki megbeszélésen visszatértünk, mert mégis hogy képzelem én azt, hogy megpróbálom a sütőt egyedül beállítani? Ő nem mérges ha zavarom...Aha, végülis biztos ezért félek tőled, mivel az idegesség és a mérgesség számodra ismeretlen fogalmak)

És végül, de nem utolsó sorban:
3. Kirándulás Winterthurba

Ezt most rövidre kell zárnom, mert szétszakad a fejem, annyira fáj: A nyelvsuliban a holland csajjal, Judith-tal elterveztük, hogy hétvégén kicsit kirándulunk, és valamiért Winterthurt választottuk. Tök jó volt, annak ellenére, hogy egész nap zuhogott az eső. Voltunk fotó múzeumban, várost néztünk, beszélgettünk. Hasznosak az ilyen kis kirándulások, mivel egész nap németül kell beszélnem. De meséljenek a képek helyettem:

Aki nem lép egyszerre...azt pórázon vezetik-avagy túúúraaa

Hát eljött a szombat reggel, fél9kor még a reggelin nyammogtunk, a gyerekek hisztiztek h ők nem akarnak jönni stb, szóval csak a szokásos... Mr H(yde) vinnyogott, h ő inkább otthon maradna, mert fáradt, hát akkor majdnem leütöttem...Tudom már mi hiányzik a napjaimból! A reggeli gyerekbőgés... Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy általában egyedül reggelizhetek, így ez a dolog kimarad, és én ennek bizony nagyon örülök!

Szóval hiszti pipa, reggeli "gyerekmenjélelmégszarni" pipa, túracipő felhúz és indulás! Egy óra alatt megérkeztünk egy pár jó nagy hegy közé és rögtön egy libegő mellett parkoltunk le. Na itt kicsit megállt bennem a szar is, h mivan? Én fel nem ülök egy olyan libegőre, ami nyitott!!! Hát hülye vagy ember???!! Na aztán összeszedtem minden bátorságomat, amiben nagyon sokat segített az, hogy a bejáratnál Enikőt pofáncsapta a csapóajtó és a gyerek (nem túlzok, pont mint a filmekben) a fejénél fogva visszapattant és seggreült. Ekkor éreztem h egy hatalmas röhögés fog hamarosan kitörni belőlem, de sikerült egy csendes kuncogással megúszni, a gyerek sírása ugyanis elnyomott minden külső zajt. Persze semmi baja nem lett, de ez a jelenet örökre beleégett a tudatomba!! De szép is volt! Hahaha

Na szóval fellibbentünk, kétszer is, ugyanis átszálltunk egy másik libegrőre, ami még magasabbra vitt, majd elindultunk, hogy egy 6 km-es kört tegyünk. 3 óra alatt sikerült teljesíteni a távot és közben mindössze párszor törtem ki a bokám. A veszélyesebb részeknél a gyerekekre pórázt kötöttek és azon vezették őket. Aki esetleg a közeljövőben a Tuggenburg hely földrajzi útvonalát választja, annak felhívnám a figyelmét az út közben mindenfelé megfigyelhető tehénszarra, és immár H ürüléke is ott virít valahol. Az utolsó állomásnál ugyanis bejelentette, h neki bizony kopogtat a barnamaci és fittyet hányva arra, hogy potom 200m-rel arrébb van wc, fogták és miközben én éppen videóztam a tájat spontán wc-t alakítottak ki a gyereknek ott valahol két áfonyabokor között...

Ezután lelibegtünk, elfogyasztottunk egy bögre kakaót majd irány haza. A tájról beszéljenek a képek helyettem! 

A kocsinál Enikő óriási visításban tört ki, mert megkockáztattam az ő oldalán beszállni a kocsiba. Majd miután elindultunk spontán elkezdte kifejteni a világnézetét:
-Tudod, te nem vagy főnök. Anya meg apa a főnök. Meg a legfőnökebb főnök isten. Ő a főnök. Ő nagyon főnök.
Mami és papi hallva a gyerekük roppant kedves monológját elmosolyodtak, majd egymás vállát veregetve elkönyvelték magukban, hogy igen, ez a mi gyerekünk. Csak jól neveltük. Nézd milyen lojáis istenhez.
Megkockáztatnám, hogy közben a halleluja megszólalt mindkettő fejében... Bennem pedig megfogalmazódott, hogy fiam, olyan hülye vagy mint 6 pár rendőrcsizma. Vagy hogy stílusos legyek túrabakancs. Elnézem a gyereknek ezt most, mert olyan kurva fáradt volt, hogy minden baja volt, azt viszont nem nézem el neki, hogy utána az undorító ragacsos kics kezeivel megpróbált hozzámérni....fúúúúj...

Na szóval király nap volt! Már várom a következő túrát!! De még annál is jobban várom a következő túrámat haza!

Fröccs és répatortavan?

Ééés ismét eltelt egy hét! Na jó, csak majdnem, de a munkának a héten vége, az óper ma takarítással és hangos belga-dal énekléssel zárta a melót (igen, direkt éneklek trágár dalokat hangosan, kivéve mikor kárpátiát éneklek, vagy székely-himnuszt)... mostmár jön a pihi, illetve nem egészen, ugyanis holnapra bevállaltam egy egésznapos túrázást a családdal! Ne legyek már antiszoc!
 Ezen okból kifolyólag ma részt vettem a gyülekezeti vacsin, ami egy ismerkedős-saját pizza sütős este volt, és meg kell mondanom őszintén, h krva jó volt!! Szóval az első percekben kicsit fura volt, de aztán jött oda mindig valaki, akivel szóba elegyedtem, többnyire lefutottuk ugyanazokat a köröket (és mióta vagy itt? hol tanultál németül? Nagyon jól beszélsz!régóta tanulod? Hogy állsz a svájci némettel? Gulasch! " Koszonom, az en nevem xy") Szóval sokan megcsillogtatták a magyar tudásukat, majd kicsit beszéltem nekik osztrákul, tiroli dialektusban, hogy lássák mi fán terem a bőrnaci. Mivel ingyen pia és kaja volt, így ez maga volt a kánaán, nagyon sokat röhögtem, egyrészt a vicces pasi miatt, aki szórakoztatott, másrészt meg mert lecsúszott pár pohár wíszwín (weiss wein svájciul), amit mikor aljas módon vízzel akartam hígítani, a vicces pasi, Martin nagyon csúnyán nézett. De végül kiegyeztünk abban, h a tradíció az tradíció (mondjuk ez inkább csak kocsma-tradíció) had igyon az óper vizes-bort (fröccs), az nem üt annyira. Aha persze!...Szóval az óper most szépen lassan józanodik, segítségére volt a hazakerózás, meg lassan készül a másnapi megpróbáltatásokra. Fényképezőgép feltölt, iPod feltölt, újonnan szervált túrabakancs felhúz, ééés loooos geht's!!!!
 Holnap este szerintem nem lesz ekkora vigyor az arcomon, konkrétan attól félek, hogy utána napokig még a seggemet kitörölni se lesz erőm. Na de végülis azért jöttem, mert kaland, nem? Hát akkor mit rinyálok?


Jajj majd' elfelejtettem mesélni a hét másik top-eseményéről. Baba-mama tali st Gallenben, magyarul!!! Fúú el se hiszitek milyen jó volt végre magyarul beszélni (ugyanakkor iszonyatosan furcsa is, sokszor komolyan hamarabb jutott eszembe egy kérdés németül, mint magyarul)! Az anyukák nagyon szimpik voltak, a gyerekek meg gyerekek és pont. Egyén infó még, hogy a nyelvsuliban időközben kettészedték a csoportunkat és immár nem a jócskán nívón aluli A2-ben, hanem a B1ben vagyok, ahol már tanultam is pár új szót, szóval sokkal jobb ez így.

Ami egyébként kibszott nagy kicseszés itt svájcban, hogy csak 4 éves kortól van ovi, így az itt élő magyar gyerekek egyáltalán nem beszélnek németül, kivéve azokat, akiknek német az apjuk. Szóval gyakorlatilag semmit sem profitálnak abból, hogy itt születtek...Ne szüljetek itt gyereket! Az orvos azt fogja tanácsolni, hogy ne fürdessétek hetekig...szóval nem éri meg...
Na holnap, vagy erőmtől függően holnap után képekkel és túrabeszámolóval jelentkezem!

 Bis bald!

Hétvégi káosz-jelentés

Tegnap jól megbeszéltem Pével, hogy mi a nagy harcihelyzet:
Óper a teraszon ül, macskázik és teázik, mikor Pé megérkezik, a macska megérzi a közeledését és elmegy.
Pé: Olyan keveset beszélsz mostanában
M: Igen, mert nincs mit mondanom, meg a kedvem sem a legjobb.
Pé: Azt vettem észre, hogy nagyon ápolod az otthoni kapcsolataidat, itt pedig nem nagyon építessz.
(pokolra velem! ez valami halál undorító dolog tőlem! én szemét beszélek a barátaimmal és a családommal. fúj, köpni kell)
M: Szerintem elég időt vagyok a családdal és a gyerekekkel.
Pé: ez igaz, de pl nem jársz közösségbe.
Még mindig nem egészen értem h mi a faszt akar, 1 hónapja vagyok itt, járok nyelvsuliba, ahol a többi analfabéta francia nem érti amit mondok, és sajnos ez már nem az ovi, hogy ha megosztozunk egy homokozólapáton akkor már rögtön öribarik vagyunk, szóval a kapcsolatépítés közel sem egyszerű ha nem értik amit mondassz...Mind1... Jövőhéttől magyar hetek lesz Zürichben, oda menni akarok mindenképpen, tehát építkezek. Ti mit tennétek a helyemben???

Ebéd után, pénteki megbeszélés:
E+Pé: milyen volt az előző hét?
M: eléggé stresszelt, hogy zavarja Pét ha a szobámba megyek, mikor szabad vagyok. Néha szükségem van csendre.(Nem azért megyek a szobámba, mert szar veletek, hanem mert kurva jó néha a csend!!!)
E: ó, ez valszeg azért van, mert az előző óper nem érezte jól magát köztünk és mindig menekült.

Nos lassan kezdem megérteni, h miért. Na de a lényeg, hogy miután kiadtam magamból ezt a dolgot már sokkal jobb kedvem lett.


Ma pedig csodás napra ébredtünk hajnali fél7kor, mikoris a gyerekek felébredtek és berontottak hozzám, h héé már reggel van! Nos ezzel a megállapítással vitáznék, de mindegy, felkeltem, kajáltunk, szülők elmentek, a délelőtt folyamán a gyerekek csak pár öngyilkossági kísérletet követtek el, mikor többek között a vasvillával homokoztak, aztán mikor szóltam, hogy ennek nem lesz jó vége és eltávolítottam az oda nem illő darabokat, H eléggé rosszul viselte, rögtön visításba kezdett. Mondjuk még mindig inkább ez, minthogy a fejéből kiálló éles gereblye miatt ne visítson többet...szóval ennyit megér a dolog. Aztán sütöttünk kekszet, majd ebédeltünk és még csak 1 óra van...úristen...


Napi cukiság:
A fürdőszobában egy egész tubus gyerekfogkrémet találtam teljesen kinyomva és szappannal felhígítva.
M: Na ezt ki csinálta?
H: Enikő volt!
M: Enikő!!!!! (innentől nyugodt tanító nénis hangon:) Ezt miért csináltad??!!! Tudod jól, hogy ez egy hülyeség volt és ezt nem szabad! Most majd csípős fogkrémmel kell fogat mosnod! Ez nagyon nagy butaság volt. Nem szabad ezzel játszani!!
E: (megöleli az ópert)
M: még mindig nagyon mérges vagyok. Tettél a tubusba szappant is?
E: öö (nem szól semmit csak néz)
M: ha tettél bele szappant, akkor az egész tubust ki kell dobnom, mert nem szabad vele többet fogat mosni. Tettél bele?
E: igen, van benne szappan is.
M:okés. (óper rátekeri a kupakot majd kezet most, enikő pedig megszeppenve ránéz)
E: de mostmár akkor boldog vagy? (közben ölelésre készül)
Óper ölébe veszi a kis gazembert: Igen, mostmár jobb:)

Ellenreformáció-avagy a pokolra jutok tutira

Rövid monológ a sírásról:
Kedves olvasóimat (főként családtagjaimat) megnyugtatandó, le kell írnom pár gondolatot a sírásról. A sírás nem rossz, sőt néha az embernek legalább annyira szüksége van rá, mint az oxigénre, mert bizony ha tetszik, ha nem, néha betelik a pohár, az élet nem fenékig csokipuding. Sajnos vannak rosszabb napok (ahogyan ugye jobb napok is) és olyankor jól esik az embernek kiadni magából a feszültséget. Szerény véleményem szerint inkább sírjunk néha, mint ordítozzunk idegbeteg állatként valakivel, aki semmiről sem tehet. Magyarul, hogy elkerüljem, hogy egy mini magyar Pé váljon belőlem úgy gondoltam inkább a sírást választom. Csak egy bökkenő van, a sírás olyan mint a hasmenés, mindig akkor jön rád, amikor kurvára nem kéne. Pl ülünk a játszótéren, nézem a nagypapát, h mennyire cukin játszik a gyerekekkel és már jön is a bőgés, megyek az utcán és nézem a vidáman shoppingoló népet és már megint. Hát nyilván jobb esetben nem fossuk össze magunkat az utcán, mint ahogy a sírást se engedjük ki, így mindig csak gyűlik és gyűlik, úgyhogy az ellenszenvem Pé iránt is folyton csak nő, pedig az ő istenére esküszöm, h kurvára próbálom újra a szívembe zárni a kis báránykáját, de hát bassza meg, olyan nehezen megy. Szóval eljutottam oda, hogy irritál...Meglátom a pofáját és felmegy bennem a pumpa, meghallom a hangját és ökölbe szorul a kezem, belegondolok, hogy EZ EGY Kibaszott LELKÉSZ!!!!! aztán ez a dal jut az eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=AoyJ2s4XIv8
 majd minden, amit az inkvizícióról tanultam és hirtelen elkezdem támogatni a rekatolizációt. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy manapság a legundorítóbb férgek is lehetnek lelkészek, úgyhogy nem is tudom mit vártam, mikor idejöttem. Miért lenne Svájc más?? Egyébként meg ha valaki idegbeteg szedjen be vmi nyugatót, vagy kedélyjavítót...

Úgyhogy így állunk. Egyelőre az egyetlen mentsváram a nagyi és a nagyapi, nagyon bírom őket, tipikus német fitt nyugdíjasok, utazgatnak, kertészkednek, olvasgatnak vagyis minden olyan dolgot művelnek, amire az ember vágyik. Ma például töklevest főztünk a nagyival, nagyon fini lett! A nagypapival pedig megkerestük Debrecent a térképen, majd mesélték, hogy már többször átutaztak ott, mivel vannak barátaik Romániában.

Tegnap volt az anyuka szülinapja, amire már Enikővel készültünk, én kinyomtattam egy fotót majd gyakorlatilag egyedül gyártottam hozzá egy keretet, amire Enikő ujjlenyomatokat pecsételt. Szóval király ajándék volt. Délben étteremben kajáltunk, aztán játszótérre mentünk stb. És mivel tegnap Pé megint ordibált E-vel valamiért, ezért megint kurvára berágtam rá, így egész délután baszottróka kedvem volt, vagyis rohadtul nem volt kedvem hozzászólni, így többnyire kényszeredett művigyorral a fejemen követtem a példás családapát mindenhová, ahova kellett...A baj csak az, hogy ha stresszelek akkor mindent elbaszok, tegnap például lerepült a forró vasaló az állványról, mert gondolta inkább öngyilkos lesz, minthogy még egyszer Pé kezébe kerüljön... Szerencsére ma egészen délig színét se láttam, most meg szegénykém fáradt és megint eltűnt és csendben van. Úgyhogy most én se vagyok feszült, várom már a hétvégét, mikor is egyedül leszek a 2 gyerekkel. Végre!! Inkább ezer hétvége egyedül a gyerekekkel, mint még egy végig Pé ordítozásával megfűszerezve.

Hétfői kiborulás avagy mittagspause bőgéssel megfűszerezve

Most úgy érzem, hogy Pé túllőtt a célon, ma betelt a pohár.
Ebéd utáni kávézás, mi már mind rég megittuk a kávénkat, mire Pé méltóztatott odatámolyogni.

Pé: Á ismét hideg kávé! (csöppnyi irónia a hangjában)
E: Te nem jöttél időben.
M: Egyébként még nem hideg szerintem!
Pé: Miért felmelegítetted?...És egyébként mit csináltál délelőtt? Megint végig a számítógéped előtt ültél?
M: (óper hirtelen köpni nyelni nem tud) Nem.
Pé: De a szobádban ültél, nem?
M: (álljunk csak meg egy büdös szóra, a kurvaanyádat): Lementem a városba képeket nyomtatni. Egyébként sem ülök mindig a gép előtt...

Majd óper feláll, bögréjét óvatosan a mosogatógépbe helyezi és lemegy a szobájába, majd pár perc múlva azon kapja magát, hogy sír.

Egyébként az óper hétfő délelőttönként szabad, ha hernyóval lőné magát a szobájában vagy egy sötét sikátorban, akkor se lenne ehhez az egészhez Pének semmi köze. Ki is hangoztatta még az elején, hogy ne izguljak, itt a szabadidőm tényleg szabadidő, magyarul azt csinálok amit akarok és ne aggódjak itt nem lesz az mint ausztriában?

Most hirtelen mégis ausztriában érzem magam, csakhogy azt a várost annyira szerettem, hogy megszakadt a szívem hazafelé menet. Sajnos itt ha azt mondaná, h holnaptól szevasz, akkor bőgnék kicsit a kudarcélmény miatt, majd felállnék és örömmel pakolnám tele a bőröndömet és már nézném is a vonatot hazafelé.

Hétvégi rutin és kis szeptember-köszöntés

Éééééés véééééégre eljött a szeptember. Hivatalosan is ősz van és ezt a svájci időjárás is így gondolja. A héten végig 16-11 fok között mozgott a hőmérő higanyszála, illetve mozgott volna, de én már csak az ipodomra érkező kis jelzésekre lettem figyelmes. Szóval zuhogó eső és átlag 13 fok és ez még csak augusztus vége volt. Most szeptember 2-án napfényes időnk van, aminek egyrészt örülök, hiszen nem fagy ki a seggem, másrészt nem örülök, mert így nem indokolt az ágyban fetrengés és vastag takaróba burkolózás, miss marple film nézés közben csoki és/vagy gumicukor rágás. Íme, ez az életforma jutott nekem itt az isten háta mögött, míg otthon alig telt el nap valamiféle találkozó nélkül, hétvége buli nélkül, addig itt a jól bevált hétvégi programom a következő:

1. szombat: szándékosan tovább alszom, így lekésem a közös családi reggelit, majd ha mázlim van, akkor a család lelép valahova és én teljesen egyedül a tv előtt ülve befalok egy tál gabonapelyhet még pizsiben aztán visszamászok az ágyamba és olvasok vagy filmezek tovább, ha jó idő van, akkor ebéd után irány a part, vagy az acélparipámmal randalírozok, közben olyan száguldás-keró-szeretemhogynemüvöltegykölyökafülembe érzésem van és az akkor nagyon jó. A nap további része kb gáz, mert mivel nem dolgozik senki, így nincs semmi rendszer, vagyis a vacsira 6 helyett mindig fél7 vagy 7körül kerül sor, és szegény elveszett éhező óper már fél6kor ki-kimászkál a konyhába, hogy megnézze mi a helyzet már családi-éhség fronton. Jelentem többnyire semmi. Majd olyan fél7 felé enyhe célzás jelleggel felajánlom, hogy megterítem az asztalt, majd mire mindenki az asztal köré vergődik, valaki bejelenti, hogy tök mellékesen ő kurvára nem éhes.(lefordítva: ki a faszom siettette a vacsit?! höö anyáád!)

2. Vasárnap: Minden maga a szabadság, freedoom love peace stb, mivel a család 10re megy az istentiszteletre, ha a szülők valamelyike tartja, akkor már fél10kor lelépnek, ha nem, akkor csak kicsit később. Szerencsémre tök véletlenül átalszom a reggeli gyereküvöltést és a családi reggelit, majd a szombati rituálét újra eljátszom, tv előtt gabonapehely tök nyugalomban, mivel tudom, hogy ilyenkor délig tuti nem érnek haza, aztán további sok-sok perc semmittevés és így tovább. Otthon ki nem állhattam a vasárnapokat. Nem lehet semmit kezdeni magaddal, a boltok alig vannak nyitva, unalom a felsőfokon. Itt viszont "dolgozó emberként" megtanultam értékelni a békés csendes hétvégéimet.

Mindez nagyon szép és jó, csakhogy valamilyen berögződés miatt mindig lelkiismeretfurdallásom van a sok semmittevés miatt, így ezt sürgősen le kell küzdenem.

A hétvégi rutint megszakítandó ma délután érkeznek a mami szülei, azaz az Oma és az Opa és előreláthatólag nálunk lesznek egy kerek hetet. Nem tudom, hogy ez a feladataim végzése szempontjából mennyiben hoz majd változást, de mindig örülök, ha vendégek jönnek, mert a gyerekek szeretik a vendégeket és szívesen vannak velük. Főleg ha a vendég nagymama és nagypapa. Furcsa lehet azért pár havonta egyszer találkozni a nagyszülőkkel. Ugyanakkor lehet, hogy rájöttem a nagy titokra! A német nyugdíjasok titkára! Hát azért olyan fittek és frissek, mert a kisunokák nem üvöltik tele a napjaikat, csak igen ritkán! (na jó, ha vastag-buxa-óriás-nyugdíj szindrómáról most ne beszéljünk)...

Szóval most egy nagymamis hét következik, aztán a következő héten technikai okokból elmarad a hétvége, vagyis E és Pé vmi lelkészcuccra mennek és az ópernek egyedül kell tartania a frontot! Viel Spass!


Grátisz-Szombati vacsi:
H: Melyik állat szereti a nutellát?
Pé: A H-állat
Enikő: Nem is, mert a majom! A majmok nutellát és banánt esznek!
Pé: jó tudni! Gyakorlatilag nem sok különbség van egy majom és H között! :D (fingik egy hatalmasat) Hééé H! Ejnyee, az asztalnál ilyet?!
(óper zavarba jön és kuncog)
Enikő: Fúúúj H!
E: Nyugi, ez a papa volt, csak ráfogta H-ra...Köszönjük Pé...
Pé jóllakott óvodás vigyorral néz E-re, az óper még mindig nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, minden esetre erősen reménykedik, hogy a hanghoz szag nem társul....
Vegyem ezt egy családi beavató szertartásnak?! És én kis buta még visszafogom a büfijeimet...cchh