Kis augusztusi összegzés

Augusztus 30 van, ami azt jelenti, hogy egy kerek hónappal ezelőtt ilyenkor már a svájcba tartó vonaton ültem fájó szívvel és próbáltam felkészíteni magam a rám váró kalandokra. Már a második héten olyan érzésem volt, hogy már több hónap eltelt azóta, hogy az állomáson elbúcsúztam anyáéktól, majd több órányi zötykölődés után átléptem jelenlegi lakhelyem kapuját.

 Egész hónapban a nyelvsuli kezdetét vártam és mivel legfőbb célom a nyelvtanulás, így iszonyat lelkesen érkeztem meg az első órámra hétfőn. Mikor a terem elé értem, egy szőke hajú csaj már ott állt és várakozott. Rögtön leszólított, h óperkurzusra jöttem-e? ÓÓ igeen! (nagyon megörültem neki h milyen faszán beszél németül) Majd közölte, h de jó, ő meg a tanárunk lesz. Pár perc múlva megérkezett mindenki más is, majd egy gyors bemutatkozás következett.

-xy vagyok és freiburgból jöttem, 16 éves vagyok
-xx vagyok és freiburgból jöttem, 16 vagyok
-pq vagyok és freiburgból jöttem, 16 éves vagyok.
És ez így ment végig, a 13 emberből 11 Freiburgból jött (svájci kanton) és 10 16 éves. Rajtam kívül van még egy angol csaj, aki 24 éves. Szóval így állunk. De ez még mind semmi, ugyanis a lányok-fiúk olyan iszonyat szörnyen beszélnek és értenek németül, hogy elképesztő. És ami még rosszabb, hogy nincsenek rákényszerülve a német használatára, mert mind franciául beszélnek egymással...

Hétfőn kicsit letörve indultam haza, majd megállapítottam, h ebben a félévben se sűrűn lesz társasági életem svájcban.

Szerdán se indult rózsásabban a helyzet, mikor is egy hatalmas asztalnál találtam magam, ahol a 16 évesek franciául trécseltek körülöttem kedélyesen. Aztán órán párba kerültem delfinnel, aki rögtön megkért, h beszéljek már az anyanyelvemen mert még sose hallott senkit magyarul beszélni. Aztán megkért, hogy tanítsak meg vmit neki magyarul.
-Szia, a nevem delfin. (a fejemben így hangzott: Szia, a szüleim egy tengeri emlősről neveztek el.)
- ánefemdelfin (nem is rossz:D)

Később a szünetben pár tizenhatossal franciáztam, gondoltam keverjük már a kellemetlent a hasznossal. Mivel ezen a kurzuson tutira semmit se fejlődik a németem, legalább franciául tanuljak meg pár szót. Úgyhogy salut! lamama löpápá, ágyő...Félév végére olyan lesz a franciám, mint az ő németük.

Ma egyébként eljött hozzánk dzsánluká 2, ezúttal a kisfiú kis pajtása. Végig erőteljesen kellett koncentrálnom, hogy ne rúgjam bokán a kis seggfejt. Tudjátok van az az idióta gyurma-fagyi gyártó gép. Nem tudom, hogy ki találta ki, de ha valaki tudja írja le, mert esküszöm, hogy írok annak az emeletes vadbaromnak egy nagyon szép levelet. Egyrészt a gyurma egy igen hasznos készségfejlesztő játék volt még a mi időnkben. A gyerek keze nem volt megkötve, h nesze bameg, itt a gyurma, csinálj fagyit belőle. Mi kreatívak voltunk, a gyurmából csináltunk almát, macit, kukacot és még hosszasan sorolhatnám. (igen kicsit később péniszt is, de ki nem?) Na ezek a gyerekek teljesen el vannak nyomva önkiteljesítés terén. Ez a szar gép csak arra jó, h leköti a gyereket kb 20 percre, míg szenved vele, mert iszonyat nehéz ám azt a kemény gyurmát kis lyukakon áttuszkolni, meg csavart fagyit erőlködni belőle, szóval kell hozzá egy felnőtt mindenképpen. Aztán megunják és az illetékes felnőtt meg majd egy órán át kotorássza a gyurmadarabokat a lyukakból, szedegeti a földre lehullt és a szőnyegbe beletaposott gyurmadarabokat, mindeközben a fagyigép kitalálójáról álmodozik. Na meg a válogatott kínzásokról, amiknek alávetné....

Kis kreativitás még az estébe: papír, olló, ragasztó

 Egy sima falfelület:

 Képtelen vagyok 1 hónapnál többet kibírni valamiféle dekorálás nélkül. Ez valami betegség lehet nálam (biztos a régi gyurma okozta mellékhatás), ezért tegnap az ikeában járva vettem egy rúd csomagolópapírt. és íme a mű:  fa madarakkal:)

Ééés ma végre pakkot kaptam!! Megérkezett a hazautamat biztosító vonatjegy és egy kis meglepetésvendég: Florian, a birka. Ezúton is köszönöm szépen, kedves Pászthor, hogy a nyájad egy darabkáját eljuttattad hozzám! (a képen még Jenőt láthatjátok, a macskámat)

  A bejegyzés végére pedig még egy kis bejelentés. Azt hiszem már nem utálom Enikőt. Sőt, ami azt illeti elég jól megvagyunk.

Szerda délutáni szösszenet

A szokásos ebéd utáni kávénk elfogyasztására készültünk, de előtte még Pé kedélyesen mutogatta az új láncfűrészét.
M: Na jó, mostmár félek...
Pé: Miért?
M: Tudod, van az a film...
E: ÁÁ a láncfűrészes!
Pé: De annak a láncfűrésze vezeték nélküli! Ez meg vezetékes! Ezzel max a kertben tudlak megölni.
(az óper röhög és egy hétig kerüli a kertet:P)


Kávé közben az anyuka az asztalra pakolta a Háundem-ben vett új cuccait, egy rakat terhes bugyit, terhes melltartókat stb.
Pé: Te meddig szándékozol még terhesnek lenni?
E: miért? (meglepődést tettet)
Pé: hát minek neked ennyi terhes bugyi?
E: hát ez nem is sok!
(vagy 12 db)
Pé: Azt mondtad, h még 2 hónap, kezdek gyanakodni, hogy átvertél!
Az óper megint röhög, lehúzza a maradék kávéját, bever még egy csokis cookie-t, aztán nekilát a zöld teájának.
Pé: Nézd már, csökken a napi kávéadagja! Teát iszik! (ördögi vigyor)
M: A zöld teában sokkal több koffein van
Pé: ez nem igaz
M+E: De igen.
Pé: Na, akkor csak koffein-függő maradsz...
Köszi Pé, én i szeretlek:D


Pé és E tervezik a délutánt:
Pé: még összedobok egy istentiszteletet, aztán kimegyek a láncfűrészemmel a kertbe!
M: (óper már megint röhög) Na akkor azt lefotózom.
Pé: Na szép, mások dolgoznak, te meg ülsz egy napozószékben és fotózol.
M: Valahogy így képzeltem én is. :D

Szép délutánt mindenkinek!

óda az igazolványképhez

ÓÓÓ hogy rohadna meg a technika ott ahol van. Már az előbb leírtam az egész bejegyzést, mikor váratlanul egy kis 'pikk' hang kíséretében elsötétült minden. Természetesen én vagyok a hülye, amiért nem mentettem el, már az elején...

Szóval kis szünet után ismét itt vagyok. Juhúú!! Egész héten semmi extra nem volt, élvezem az idő múlását, hogy jövőhét hétfőn már nyelvsuli, a hét végén pedig szeptember, ami végre hivatalosan is ősz!!!! Végre! Imádom ezt az időszakot, egyesek szerint, mert stréber vagyok (nos nem tagadom, szeretek suliba járni, vizsgázni viszont már nem annyira...) Szóval az ősz nekem mindig nagyon feelinges, olyan jó érzéssel tölt el!

Ráadásul, ha már szeptember lesz, az azt jelenti, hogy még 1 hónap és jön a kis hazalátogatásom, ami majdnem 2 hetes lesz, ergo 2 hét kiesik októberből, így az is hamar el fog menni. Majd november, december és így tovább. Na ne értsetek félre, nem azért akarom, hogy gyorsan teljenek a hónapok, mert nem szeretek itt lenni. Ellenkezőleg. szeretek itt lenni, csak szeretném már az ittlétemet megfűszerezni egy kis velem egykorú társasággal. Arról nem is beszélve, hogy az ősz egy király dolog, végre hosszú nadrágot vehetek, így a lábborotválás procedúra nem kell, hogy procedúra legyen. Mivel egy fürdőszobán osztozunk, így elég kínosnak érzem néha fél-órákra bevonulni és magam csendességében aprólékosan és óvatosan leborotválni a lábam. Arról a tényről nem is beszélve, hogy sajnálatos módon ugyanolyan borotvám van, mint az ayukának, így már hetek óta nem vagyok biztos benne, hogy a sajátomat használom. Asszem vennem kell egy újat.... Egyébként is ausztriában sikerült egy bányató mélységű lyukat vájnom a bokámba egy gyors borotválás alkalmával, ami miatt végleg lőttek a lábmodell karrieremnek. Szóval veszélyes dolog ez.


Valamelyik nap vacsinál a szülők az előző óperek béna német kiejtésén röhögtek. Sokszor elgondolkodtató, hogy miért is nem fizetnek akkor kicsivel többet egy német ópernek? Szerintem élvezik, h bénázunk a nyelvvel. Mondjuk mikor Pé rájött, h mindent értek (nem az első eset, csak ezek azt hiszik, h ha nem beszélek akkor nem is értem amit mondanak) ezt mondta:
-Nyugi, te sosem fogod megtudni mit mondunk rólad! (röhög)
-Már is nyugodtabb vagyok, köszi! De én legalább ki tudom mondani az Ő-t Ú-t és az Ű-t...
-(vigyorog) Mondjuk az is igaz, hogy mi sem tudjuk meg soha, miket mondassz rólunk, mivel nem értünk magyarul.
-(az óper ördögi vigyorral) :Milyen igaz!

Szóval így telnek felénk a hétköznapok, a gyerekekkel afrikába megyek (a mező túloldala), néha úszunk (a szőnyegen), aztán esténként mások német kiejtésén röhögünk. Mellesleg jegyzem meg, hogy a családnevemet még mindig nem tudják kimondani!


Tegnap megérkezett a "meghívóm" a külföldi igazolványom átvételére. El is furikáztunk a hivatalig, hogy potom 71frankért átvegyük a kis papírdarabot. Az igazolványképemen kedvesen mosolygok, jó kép rólam, még a ballagásomkor készült, fénykoromban.
Mikor nagy mosollyal az arcomon átnyújtottam a képeket a hivatali alkalmazottnak pár perc gondolkodás után visszaadta és közölte, h nem szabad a számnak nyitva lennie, semmi mosoly! Na bazdmeg, akkor irány igazolványképet csináltatni... Itt elég elterjedt a filmekből már jól ismert kis fülke, amibe beülsz és képeket csinál rólad. Nagyon megörültem mikor megláttam, hogy CSAK 2 frank és lesz új igazolványképem! Bedobtam a kis fémpénzt és vártam a fotó villanására bamba fejjel, mivel ez az előírás. Viszont arra nem számítottam, hogy 2 frank itt csak arra elég, hogy a gép közölje veled, h ha passfotót akarsz, akkor bizony még 8 frankot ki kell csengetned. Micsoda pofátlanság! Fel is pattantam, hogy na nekem ennyiért nem kell fotó, már indultam volna haza, de akkor gondoltam, hogy csak megnézem mégegyszer, hátha van valami 2 frankért. Hát volt. Íme:

Erősen gondolkodtam, h bemutatok a gépnek a fotó készítésekor, de végül jobb, hogy nem tettem ugyanis kivágtam a fejemet és tádááá: igazolványkép. Csóró magyarok svájcban így tolják. Szerintem így sokkal menőbb!!

Harry Potter és a remény telefonszáma

Szombaton délután végül nem hagytam, h rossz kedvem legyen, elmentem a szabadstrandra (gyakorlatilag az egész tó mellett fekvő rész egy hatalmas szabadstrand) és napoztam, have fun stb, aztán hazakeróztam, mert este kerti sütés volt a program, amiről semmiképp sem akartam lekésni.

 P régi egyetemi barátja és az ő családja jött hozzánk látogatóba. F szintén lelkész, a felesége pedig (most kapaszkodjatok meg!) tengerbiológus!! Rögtön kijelentettem neki, h én utálom a bálnákat, de azért király, hogy ő tengerbiológus. Nagyon jófejek voltak, király volt a sütögetés, másnap pedig Gottesdienst és ebéd a gyülekezettel volt a program. Mivel ezt a hétvégét költségmentesre terveztem (amit ott elbuktam, h a szombati nemszkájp után dühömet csillapítandó elmentem shoppingolni és vettem csokit meg zöldteát. Azért jó kis kombó ez, az egyik építi rám a zsírt a másik meg bontja.:D) én is a családdal tartottam.

 Az istentiszteleten alig tudtam visszafogni a feltörő röhögésemet. Mikor megkezdte E a prédikációt, és felolvasta a címet: HP és a remény telefonszáma (a bölcsek köve után szabadon) majd bejelentette, h egy igazi varázslót is köszönthetünk ezen a szép napon köreinkben. Itt eszméltem rá, hogy a templom nem volt rest meghívni egy rohadt gagyi bűvészt, hogy a hét témáját tökéletesen kiteljesítsék... Szóval nem volt elég, hogy egy béna Martin nevű nomád bűvészkedésnek álcázta a bénázását, még F-et is hallottam énekelni- itt kezdett feltörni a röhögés, amit okosan köhögésnek álcáztam. Szerencsére a gospeldalok nem tartottak sokáig, így nem kellett sokáig köhécselnem.

 A bűvészshow után átmentünk a parókiára, hogy teletömjük magunkat hatalmas pénisz formájú Bratwursttal és mindenféle salátával. Akkora banzáj volt, hogy Martin rögtön átalakult lufiállatgyárossá, és felfújtak egy ugrálóvárat...khhhmm akarom mondani egy ugráló NOÉ BÁRKÁJÁT... Amikor megláttam, h mindenféle állatok és egy őszhajú Noéfigura fújódik fel nem jutottam szóhoz! Következő alkalommal szerintem megmondom P-nek, hogy szerintem állíthatnánk egy József-álomfejtő bódét, vagy azoknak az apukáknak, akiknek kettő vagy több lányuk van, egy barlangot Lóth és lányai barlangja névvel, ilyesmi.
 Nem lenne rossz ötlet még egy 'mosd meg a Jézus lábát' bódé se, ahol a gyerekek egy felfújt bábu lábát moshatnák meg. Szerintem ellennének a vízzel.
Összesítve: a hétvége király volt, még sok hasonlót!!

Íme a Feuerstelle és az új pad:

 hétvégi relax-na valahogy így nézett ki:D

 Noé és az állatok:

 

 Íme a béke szigete: legjobb hely!!!

 A luficsigám, amit Leonardnak neveztem el.

 

Léghajó:

Ma viszont visszacsöppentem a hétköznapokba. Mivel augusztus 20-a van, ezért ma különösen büszkén gondoltam kis hazámra. Majd a délután folyamán ez történt:
H éppen egy kis gagyi közösen rajzolt sütireceptet keresett.
M: nézd meg a szobádban, a konyhában biztosan nincs!
H: szerintem hazudsz.
M: miért hazudnék??!!
H: mert magyar vagy. és a magyarok hazudnak, meg nem tartanak rendet.
M: H, hülyeséget beszélsz, remélem tudod, úgyhogy fejezed be, de rögtön! (utána majdnem hozzátettem, hogy: mert ha nem akkor 37-es lesz a szád, Schatzi) A fene a náci fajtádat!(ezt ismét csak magamban)

Szóval ez a harcihelyzet, Hitler él és itt van köztünk. Egy házban élek vele!!!!! A kis náciporonty szerint mi magyarok hazudunk. Nem tudom, hogy ezt a nagy élettapasztalata mondatta vele, vagy csak sok politikai híradót nézett. Minden esetre, ha mégegyszer ilyesmit mond, akkor magyarul lekurvaanyázom az biztos. Ha megjegyzi, ha nem.

Egyébként rohadtul zavaró az, hogy a gyerekek képtelenek megjegyezni a nevemet és folyamatosan nojóper-nek (új au pair) neveznek. Ma megmondtam Enikőnek, hogy ha még egyszer így szólít, akkor én meg Kind-nek fogom nevezni. vagy vöröshajú kislánynak is szólíthatnám h még személytelenebb legyen.
 Ma egyébként a nojóperrel orvososat akart játszani és meggyőződése, hogy az orvosi táskának egy vasalót is mindenképpen tartalmaznia kell. Nagyon fontos. Aztán hirtelen lebetegedtem, és több injekció után, mikor még mindig nem voltam jól, kivasalta a hasamat és a mellemet. Jelentem: mostmár jól vagyok, hála a korszerű orvosi ellátásnak!

A nagy család hiperszuper skype-olás

Ez a hét is elég gyorsan elrepült, a hétvégi beszélgetésen mondtam is P-nek, h gyors volt, elég meglepetten nézett rám, hogy már megint ezt mondom, ezek szerint ő nem így látta. Hát igen, a lelkészkedéssel nem biztos h repül az idő!

A hét beszélgetése:
1.Ebéd közben:
P: Még mesélned kell róla, hogy miért tanultál filozófiát! Volt valaki, aki megihletett? Volt kedvenced?
M: Hmm (5perc gondolkodás és tovább-evés) talán Nietzsche!
P: És miért ő?
M: tetszettek a gondolatai istenről
P: de hát megpróbálta bebizonyítani h isten nem létezik!
M: Pontosan! :D
P: és neked ez tetszett?! hmm
M:(óper ül és vigyorog) hát, én nem teológiát tanulok, hanem vallástudományt! Minden ilyen tetszik!
2. Freitagsgepräch:
M: főzhetek jövőhéten pörköltöt? (Gulasch) Mondjuk a túrós csuszám kudarca után kicsit félek.
P: (vigyorog)
E: Nekem ízlett
P: na jó, melyik nap akarod? Kedd?
(óper bőszen bólogat)
P: na jó, akkor felírom, h kedd gulás...várj csak, E!, hogy kell írni, azt h gulás?
két perccel később a papíron ez állt: Di: GULARSCH... öö ohne R bitte!:D Majd kiröhögtem és bementem a szobámba.

Szombaton délelőtt túlóráznom kellett, hogy a szülők elmehessenek egy bútorboltba, mivel a nappaliba akarnak egy új bútort (hát van lóvé, na). 2 órával később hazajöttek egy paddal... Majd gyorsan összeszedtük magunkat és elindultunk a strandra. Én mondtam, hogy sajnos csak 2 órát tudok maradni, mert nagy családi skypeolás van betervezve (értsd: gyártóim egy része és az ő gyártóinak egy része illetve egyéb darabok a kollekcióból). A strand király volt, tök jó volt újra úszni, az idő is remek, minden fasza (kivéve, h akkorát taknyoltam a tóba menet, hogy szerintem azt mutogatják majd később "hogyan ne menj be a tóba" videóként. Szó szerint egyik lábam itt, másik ott szitu volt, csodálom, hogy még egyben vagyok!

Egy szó mint száz, hazajöttem, gép bekapcsol, és nagy lelkesen ültem a skype előtt, várva a nagy konferenciára, ami fél2re volt időzítve. 13:35kor, gondoltam írok egy sms-t, hogy na mi a szitu? Erre azt a választ kaptam h nem lesz ma skype. Szóval hadd összegezzem a dolgokat. Otthagytam a strandot, a szórakozást, a fun-t, azért, hogy hazajöjjek és ismételten csalódást okozzanak nekem, akik kilóméterekre vannak tőlem. Ilyen egy király szombat!

Újra van net!!!

Internet nélkül nem bírok létezni. Rossz bevallani, de így van. Így nem tudok kommunikálni az otthoniakkal, ide se tudok írni, egyszóval rákényszerülök, hogy csak a családdal beszélgessek vagy sms-eket írjak haza. Az internet ugyanis a vasárnap esti akkut vihar következtében életét vesztette, ahogyan a tv is, de őt már kezelésbe vették, remélhetőleg sikerül újraéleszteni.

Nagy most a felhajtás, az apuka ugyanis kitalálta, h mekkora király lenne már ha lenne egy szalonnasütő hely a kertben. Szóval valahonnan kapott alapanyagokat (pár nagyobb követ...), a trambulint arrébb cipelték és már épül is a cucc. Olyan lelkes tud lenni ilyenkor, mint egy kisgyerek, rohangál jobbra balra, dalolászik, tiszta vicces:D

Gyerekszáj:
Miután a papi úgy magyarázta el Enikőnek a szalonnasütő-helyet, hogy ott majd mindent faszán megsüthet a gyerek meglepődve kérdezte:
- Az ópert nem sütjük meg, igaz?
-Nem, embereket nem sütünk.
-Akkor átvertél, azt mondtad mindent megsütünk!
Biztos nagyon finom falat lennék, de ezúttal nem bánom, h nem sütnek meg:D

Végül kelt-tésztát sütöttünk, meg virsli-féleséget, ami elég feelinges volt, a kilátás pont a tóra nyílt. A gyerekek csak párszor próbáltak meg öngyilkosságot elkövetni, szóval egész jól alakult az este.


Időközben realizáltam, hogy Enikő egy hatalmas seggfej, én meg kurvajó színész vagyok! Már napok óta érlelődik bennem és még magamnak se vallottam be, de nem túl őszinte a mosolyom, ha rá nézek. Úristen de rühellem azt a kis seggfejt! Nem elég, hogy folyamatosan iszonyat nagy baromságokat csinál, és hiába szólok rá, meg se hallja... szempillarebegtetéssel próbálja elérni a célját, és ha azzal nem megy, akkor visít. Arról nem is beszélve, hogy óránként új alsónadrágot kell ráadnom, mert vagy behugyozik, vagy befosik... Nem valami kellemes a tudat, hogy az én bugyijaimat az ő összefosott hello kittys alsóneműivel együtt mossák. Üdv hüvelygomba!
Remélem hamar elmúlik ez az ellenszenv, annyira, de annyira megérdemelne egy kiadós verést... Ma is egész nap mindenért visítozott, aztán mikor vacsihoz készültünk és próbáltam behívni kajálni, rámüvöltött, hogy ha nem hagyom őt azt csinálni, amit ő akar, akkor ő nem hagy engem Rorschacherbergben maradni. Néztem h mivan?? Most ez komolyan kijött a szádon te kis takony? Mi a faszt képzelsz te magadról kis kotonszökevény? Szóval a kis vörhenyes azt hiszi, h ő a főnök... Ú de megütném...

Mellesleg azt válaszoltam, hogy oké, akkor hazamegyek, csá. és otthagytam. titkon reméltem, hogy a szomszéd kakas átrepül a mini kerítésen és válogatott kakas-bántalmazásokban részesíti a kis gennyládát. Mondanom sem kell, hogy nem volt szerencsém.

 Schaf-mánia: mivel csóró magyar vagyok és nem tudok kiadni több frankot egy nyüves bárányos papírlapért, ezért gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal: kreatív percek a gyerekekkel-> míg ők alkotnak, addig én is. Mindenki jól jár!

st galleni ausflug

Szombat délutánra kirándulást terveztem st Gallenbe, hogy végre ne csak a shopping centert lássam, hanem a belvárost is, a katedrálissal stb.

Nos ez a szombat több dolog miatt kicsit más lett, mint a többi napom. Végre kihasználhattam, hogy szabad vagyok és aludtam 9:50ig!! Mivel mióta itt vagyok, minden nap 7:20kor keltem, hogy a 7:30as reggelire felérjek (mellékesen jegyzem meg, hogy feleslegesen,mivel mindig 8 óra volt, mire mindenki kivánszorgott a konyhába), így az érkezésem fáradalmait extra lassan tudtam kiheverni...Tudtam, hogy a család esküvőre megy - egész mostanáig nem tiszta, hogy vendégek voltak, vagy lelkészként voltak jelen - ezért mertem sokáig fetrengeni, csakhogy mikor felkeltem még itthon voltak, sőt még az ebédet is együtt kellett eltöltenünk. Jelen esetben nagy bánatomra, mivel az ebéd vmi fura fehér kelttészta-gombóc volt vaníliaszósszal leöntve. Az az érzésem, hogy ez lehet a gőzgombóc. Nos, szerintem förtelmes. Desszertnek kis mennyiségben még el tudnám képzelni, de hogy zsömle méretű majdnem nyers kelttésztadarabot egyek ízetlen vaníliaszósszal leöntve főfogásként szombaton???!!! Egy szó, mint száz nagyon küzdenem kellett, hogy le tudjam gyűrni, az egyetlen pozitív pont az volt, hogy lekvárt is tehettem rá, így az elnyomta az egyveleg nem létező ízét.

Egy ilyen jó kis mittágesszen után nagy mosollyal az arcomon indultam útnak, titkon tervben volt, hogy majd bevágok valamit a mekiben, ha odaértem, hiszen mint köztudott a meki olcsó és van net. (olcsó-na igen, én általában 1 sajtburgerrel jóllakok)... Szóval megérkezve nagy örömmel bementem a mekibe, sorbaálltam, előkaptam egy 2 frankost, gondoltam, mivel a meki mindenhol ugyanannyiba kerül, még 1 frankot vissza is kapok. Tudniillik mind Mo-n, mind Österreichban, mind Dojcslandban a mekiben egy nyamvadt sajtbi kb 250 magyar forintnyi összeggel megegyező pénz, azaz 1 euró. Ki is nyögtem szépen a kedves török bevándorló kinézetű faszinak, hogy mit szeretnék, mikor beütötte a tételt és kinyögte h "cvájfunfcig fránken bittee" Mondom miaaazanyádvan?? 2,50frank? Tehülyevagy? (számoljuk csak át: kb 580 ft-ot fizettem egy nyüves kis sajtburgerért!!!) Otthon ennyi lóvéért még kólát és sültkrumplit is kapok...és netet is! De itt net se volt. Szóval fel vagyok háborodva, ne kajáljatok Svájcban a mekiben, sőt kb sehol, mert itt minden iszonyat drága!! Vigyetek magatokkal szenyát! De az alapanyag is drága... De lehet, hogy még túl magyar vagyok, ugyanis a kerómat sem mertem a bolt előtt hagyni lekötés nélkül, pedig itt SENKI sem köti le a keróját, ha bemegy egy boltba!!! HIHETETLEN!

A kaja fiaskót leszámítva egyébként király volt a kis kirándulásom, rögtön egy shopping centerben találtam magam, majd egy másikban, mikor realizáltam, hogy lassan kezdek boltkóros lenni, kimenekültem az épületből és elindultam az eredeti célom felé! Irány a központ, a katedrális stb!

Bementem egy boltba, ami gyakorlatilag a romkocsma bolt megfelelője: "rombolt" Egy ideig nem tudtam eldönteni h szexbolt, vagy mi ez, rengeteg féle ruha, minden stílusban, minden korból, ez pedig a próbafülke!:

  A legcukibb bálna (persely)

Elindultam arra, ahol a legtöbb embert láttam, shopping centerből sikerült a váci utca st Galleni megfelelőjére tévednem. Szerencsére néhány bolt bejárása után feltűnt, hogy a katedrális csupán pár méterre van tőlem, úgyhogy kiszakadtam a boltok vonzásából és elindultam az eredeti célom felé. A templom gyönyörű és a kertje is, ahol meglepő módon mindenki a fűben ül. Én is követtem a példájukat, bár kicsit meglepődtem, mikor megláttam, hogy egy ember pont ugyanerre a puha és hívogató fűre szaratja a kutyáját. Más parkot nem talált??

 Ééés végre a fűben-ülés!

 Jeee!! Egy Deichmann, végre!.. Ja nem, ez egy Dosenbach:D WTF??

 És  legfurább: a piros rész. Ezt még a térkép is pirossal jelöli! itt minden piros, vannak padok, asztalok, ahova le lehet ülni,minden ebből a piros és büdös valamiből van. Érdekes.

Raffi és Jézus

Végre eljött a péntek!! Ilyenkor mindig csak délig gyerekezek aztán délután a megbeszélés után jöhet egy kis takarítás és 4 után szabad vagyok. Kivéve ma, mert ma este nekem kell lefektetnem a gyerekeket.

Eddig nem nagyon éreztem hatását annak, h egy lelkész-családnál lakom, leszámítva a kaja előtti imákat, a vasárnapi miséket, nem nagyon tűnik különbözőnek ez a család a többi családhoz képest. De ma reggelinél végre kicsit feljött a teológia egyik nagy kérdése: ki kerül a mennybe? Ez úgy jött szóba, hogy tegnap este könyvklubgyűlés volt nálunk, és mi mást vitattak volna meg, mint a Bibliát. P bőszen magyarázta h van aki szerint az jut a mennybe, aki kimondja, hogy hisz J.K-ban (ez esetben jó lesz nekem a pokol is, köszi), míg más álláspont szerint az, aki jót cselekszik, de ez túl evidens lenne, ezért inkább vitáznak.


A délelőtt folyamán rendkívül sajnálatos dolog történt. A kisfiú plüsszsiráfja, Raffi meghalt. (ne kérdezzétek, hogy hogyan, valszeg a zsiráf seggén éktelenkedő lyuk okozta az állatka értelmetlen halálát).
H:Raffi már halott, semmi sem hozhatja vissza
M: Biztos vagy benne? Talán egy orvos?
H: nem, már késő, az orvos nem tud mit tenni.
M: és ha csoda történne?
H: az sem segítene...:(
M: éés mi lenne ha Jézus eljönne segíteni?  (ne kövezzetek meg, minden hívőtől ezúton bocsánatot kérek, én 2 év vallástudomány tanulás után kicsit szkeptikus vagyok)
H: Jézus mindig segít! De ő a mennyben van.
M: hát ha már Raffi úgyis halott, akkor találkozni fog vele. Meg van oldva!
H: ááhh..nem:(
Később persze anyuka által a zsiráf hátsójén lévő lyuk befoltozásra került és csodák  csodája, Raffi újra egészséges!

Eljött az este és pár magyar dal eléneklése után lefektettem a gyerekeket (nem, nem Belga egy-két-há-t énekeltem, pedig az volt az eredeti terv). Mikor azt hittem, hogy végre nyugodtan falhatok csokit a kanapén ülve, a kissrác kijött, hogy valamit elfelejtettem. Mondom mit? énekeltem, felolvastam, mi kell még? Hát elfelejtetted az áldást! Áhááá..az áldás...beraktam az ágyba, gyorsan keresztet vetettem és mormoltam vmi olyasmit h Isten figyel téged úgyh aludj!

Mellékesen jegyzem meg, hogy a gyerek még mindig nem alszik, az állataival beszélget éppen...:) Ilyen egy jó péntek este!:P


Áhh és majdnem elfelejtettem ezt: Timi, remélem olvasod a blogot:D Ezt a kis kompozíciót neked csináltam!!!:D

Gólya bojkott

Így csütörtökön feltűnt, hogy kicsit elmaradtam az események leírásával, ezt ma bepótolom és képekkel fogok illusztrálni mindent, amit csak tudok. Előzetesen csak annyit, hogy rájöttem, hogy milyen kőkorszaki elavult elvek szerint neveltek minket, mivel a felvilágosításra csak iskolás korunkban került sor. Kéremszépen, itt másként mennek a dolgok. Nincs blabla a gólyáról meg a gyerekről. Itt tények vannak, kőkemény pornó mese és hasonlók. Na de ezt majd később.

Volt szerencsém hétfőn megismerni E (innentől csak Enikő) kis pajtását, bizonyos Dzsánlúkát, akiről már rengeteget hallottam, de sajnos nem eleget, hogy fel tudjak készülni a hurrikánra. Dzsánlúká ugyanis egy jelenség. Az a fajta kövér kisgyerek, aki bár még csak 3 éves, már lassan nehezebb, mint én és ezt csak tetézi az, hogy mindemellett csekély értelmi képességekkel rendelkezik. Mit lehet egy dzsánlúkának mondani, ha azt találja ki, hogy húzzam vagy toljam, miután beleült egy mini babakocsiba. Etikus dolog azt mondani, h hé pajti bocsesz, de krva nehéz vagy, úgyhogy lécci oldd már meg valahogy egyedül a wc-re ülést... Azt hittem beszarok, mikor mit sem sejtve fel akartam ültetni a wc-re. Gondoltam óó mi ez nekem, megemelem simán, hiszen csak 3 éves! Ahaa... majdnem gerincsérvet kaptam... Arról nem is beszélve, hogy egy benetton reklámba csöppenve éreztem magam: Enikő a vörös hajával és a kék szemével a Flinston családból lépett ki, H a barna hajával és barna szemével "echte német":D illetve Dzsánlúká a koromfekete hajával, fekete szemével és nem utolsó sorban sötétbarna bőrével olyan érzésem volt, mintha egy nemzetközi oviban lettem volna ovónéni. Dzsánlúká egyébként olasz. Igazi macsó lesz majd egyszer... vagy nem.
Íme pár kép a gyerekekről, ők kifejezetten szeretnek pózolni:

Kedden végre rám került a sor a főzésben, igazi kihívás volt 6 főre főzni (volt ugyanis egy vendégünk: a templom orgonistája). De jelentem, minden jól ment, a kaja finom lett és az utolsó cseppig minden elfogyott. Aznap Enikő valami fura megmagyarázhatatlan okból kifolyólag iszonyat béna volt, mint egy időzített öngyi-gép, sikerült az összes idióta balesetet elszenvednie. Kezdve azzal, hogy a bátyja istenesen orrbavágta egy nagy bottal (mindezt a kutyás játék közben véletlenül) egészen addig, hogy macskának képzelve magát leesett a lépcsőn. Az orrára egyébként azóta is rá van száradva a vér, nem lehet letörölni, mert akkor visít, hogy fáj. Szóval remekül néz ki a gyerek már napok óta!


Szerdán egész délután szabad voltam és titkon azt terveztem, hogy elmegyek az ikeába st Gallenbe és szétnézek stb. Szerencsémre valahogy szóba került, hogy a család pont szerda délután akar az ikeába menni, így meg volt oldva a problémám, hogy hogy jutok el oda. Arra nem számítottam, hogy az ikea mellett egy hatalmas shopping center van!! Úgyhogy beszabadultam és vettem pár dolgot. Olyan jól sikerült elbaszni az időt, hogy már mehettem is haza. Kicsit kínosnak éreztem, mikor kérdezték, h mit néztem meg st Gallenben és azt válaszoltam, hogy hát sajnos semmit, mivel elment az idő a shoppingolással! De majd hétvégén!

íme a szerzemény egy része: mécsestartó és Duff sör!!!


ÉÉÉÉÉsss vééégül de nem utolsó sorban:
Minimum: így nevezik a kis pocaklakót, aki novembertől az éjszakáinkat és a nappaljainkat megkeseríti majd a bömbölésével és a telefosott pelusokkal. Ezt a kedves kis semleges nevet egy igazán kedves és tanulságos gyerekkönyv ihlette, melynek címe: Peter, Ida und Minimum. Volt szerencsém belelapozni és beleolvasni a könyvbe.

FIGYELEM! A most következő képek a nyugalom megzavarására alkalmasak! Igen, ez egy gyerekkönyv és igen, ezeket a képeket és a mellékelt szöveget a gyerekek már többször látták és hallották. 

első hétvégém

Pénteken végre elhoztuk az óperkerót a boltból és rögtön meg is tapasztalhattam, hogy a lejtőn felfelé egyáltalán nem mókás tekerni, sőt kifejezetten fárasztó, embert próbáló feladat:D De azért nem adom fel, olyan izmos seggem és combom lesz, mire innen hazamegyek, hogy wow! 

Szombaton átruccantunk Dojcslandba shoppingolni, ott ugyanis minden olcsóbb, bár van valami vámos macera, de még ígyis megéri... Konstanzban voltunk, ami egy shopping-város, ugyanis, aki csak megteheti svájcból oda megy vásárolni, szóval volt egy hatalmas centrum, ahol a boltok egymást érték, csak kapkodtam a fejem, hogy mik vannak, legszívesebben mindbe bementem volna, de persze nem tehettem meg, mert családdal voltam, bár felajánlották a lehetőséget, hogy mehetek nyugodtan egyedül nézelődni, aztán vonattal 18frankért haza...aha, köszi, inkább kihagynám(nem mellékesen azért, mert csak frank volt nálam és ott mindenhol csak euróval lehetett fizetni...) Úgyhogy a következő állomás a Blumen-insel volt, ami tele van mindenféle növényekkel, mammut-fenyőkkel, bambusszal, pálmákkal, és még sorolhatnám. A legjobb a pillangóház volt, ahol madár nagyságú pillangót repkedtek szabadon. Próbáltam leplezni az ijedtségemet, mikor egy-egy óriáspillangó majdnem nekem ütközött, sajnos sikertelen volt a próbálkozás Mr. Camden rögtön észrevette, hogy fosok az óripillangóktól. Igazából egész nap kb semmit sem csináltunk, csak boltról boltra jártunk és sétálgattunk, mégis a nap végére iszony fáradt volt mindenki. A kis E kifejezetten nagy seggfej volt egész nap, minden miatt bömbölt. Rájöttem, hogy a 3 éves korosztály kritikus és nem nagyon sikerül belopniuk magukat a szívembe... Hiába cukik néha, legalább ugyanakkora pöcsök is egyszerre...

Ellentétben az 5évesekkel, akik kifejezetten aranyosak, Oli is 5 éves volt, H is 5 éves és egy tündér, pedig kisfiú!!! Tegnap, mikor a húga az étteremben kiverte a hisztit, hogy neki bizony nem kell, amit 5 perccel előtte rendelt, akkor készséggel elkezdte a szájába adogatni a saját sültkrumpliját. Majd büszkén megállapította, hogy ő a legjobb testvér a világon. Bizony, ott van az élmezőnyben! 

Ha vasárnap akkor Gottesdienst! Felkeltünk, szépen felöltöztünk és elindultunk az istentiszteletre, amit ma az anyuka tartott. A házból kilépve H rám nézett, megfogta a kezem és azt mondta: -Ma igazán szépen fel vagy öltözve! (hát nem édes????)

Istentisztelet közben egyébként a gyerekeknek külön van egy festő-sarok, ahol bibliai történeteket lehet kifesteni. Ma például a tékozló fiú volt terítéken.

Majd az istentisztelet után (miután megettem Krisztust és megittam a vérét!!!!!) kávéztunk a gyülekezettel. Mindenki iszonyat kedves volt, sok-sok öreg néni sorra mutatkozott be, ettek-ittak, jó volt a hangulat (kivéve persze nekem, aki azt se tudtam, h hol vagyok, csak ültem és ittam a kávémat, közben a magát Winettunak képzelő bácsit néztem, vagy a gyerekeket, akik csokiért szaladgáltak a szomszédos asztalhoz)...Aztán egyszer csak H 2 kis csokival szaladt az asztalhoz, letette őket és az egyiket felém tolta, hogy ezt nekem hozta. Aztán elszaladt egy másik fajtáért és azt is letette hozzám. Annyira meghatóan kedves volt!!! Szóval őt határozottan kedvelem. 

Egyébként tisztára olyan, mintha már hónapok óta itt lennék, pedig még egy hét se telt el...fura.

Kedves kis köztéri szobrok Konstanzban:

 a virág virág a bejáratnál, két kép is van, biztos ami biztos. Régebben virág bálna is volt, SAJNOS mostanra elhervadt....milyen kár!

 virág kacsák:

 virág pulyka:

 Kacsaetetés babapiskótával:

 Óriás pillangók: Nem mellékesen az alsó képen lévőt egy magyar fószer tartja!!

 Egy virág virág

 Íme a szépséges óperkeró^^ bepózolt a domb előtt:D