Pénteken elhatároztam, hogy mivel másnapra nincs programom, így mi lenne ha átruccannék Bázelbe. Gyorsan legugliztam a helyet, mit érdemes megnézni, mi merre van, majd helyet csináltam a kis csodakütyümön a képeknek. Másnap viszonylag korán útnak indultam és délelőtt 10re meg is érkeztem Baselbe. Nem kellett csalódnom, a város gyönyörű. Az őt kettészelő Rajna miatt úgy éreztem kicsit, mintha Budapesten sétálgatnék. Persze azért alapvető különbség, hogy Baselben a Rajna annyira tiszta, hogy nyáron fürödni lehet benne. A folyópart lépcsőzetesre van kialakítva, így ha séta közben elfárad valaki leülhet a Rajna partjára kicsit pihenni. Tél ellenére rengetegen ültek a parton, sokan azért, hogy megebédeljenek, voltak akik kicsit leültek beszélgetni, egyszóval az egész olyan volt mint valami filmben, olyan gemütlich és nyugodt.
Éppen az egyetemet kerestem, mikor belebotlottam egy hatalmas bolhapiacba, amit minden szombaton megrendeznek. Rengeteg elfeledett kincsre lehet itt ráakadni, az én személyes kedvencem egy bambusz-bicikli volt.
Ezután leültem egy padra, hogy átnézzem az előzőleg magamhoz vett turista-tájékoztató füzeteket, mikor észrevettem, hogy a magányos turistáknak találták ki a 4 vagy 5 féle Bázelben körbevezető körsétát, mindegyik egy híres ember nevét viseli, és különböző különlegességeket mutat be, volt egy Erasmus-út ha jól emlékszem, de én végül azt választottam, ami kisutcákon vezetett át és egy szürke kis figurát kellett keresnem a házek falán, majd követnem az általa kijelölt útvonalat. Éppen ezt a túrát csináltam, mikor egy ismerős kisutcához jutottam, ahova annyira nem volt kedvem bemenni, de egye fene, csak elindultam, mikor megcsúsztam és majdnem előre estem. Csodálkoztam is, hogy hogy a fenébe kerül ide sár, mikor meglepően gyönyörű, napos időnk van. Lenéztem a földre és akkor láttam, hogy egy hatalmas adag fosban állok éppen, ami remekül díszítette a cipőm oldalát is. Hirtelen lányos zavaromban az jutott eszembe, hogy lemegyek és belelógatom a lábam a Rajnába, de mire odaértem már nem volt szívem beszennyezni ezt a híresen tiszta folyószakaszt...Szóval csak ültem ott a folyóparton fosos cipővel és konstatáltam, hogy még csak délután 3 van, de én már szinte mindent láttam. Még 4 órát el kell ütnöm valahogy...de hogyan???!!!
Ekkor elindultam a folyóparton a másik irányba, arra amerre a Münster van. Azt hittem, hogy már láttam, de kiderült, hogy nem, mert az egy másik volt. Úgyhogy bementem, szétnéztem, majd kint magányos turistaként próbáltam egy közös képet csinálni a templommal. Miután ez megvolt odajött hozzám 2 csávó, hogy lefotóznám-e őket. Lefotóztam őket, majd kapva kaptak az alkalmon és velem is akartak egy közös képet. (végülis fehérek voltak, még az sem lehet a magyarázat, hogy nem láttak még fehér embert!) Szóval így történt, hogy látványosság lettem Bázelben. Később egyébként átfutott az agyamon, hogy remélem nem a fosos cipőm miatt akartak velem közös képet...
Szépen lassan végre eltelt az idő és besötétedett és végre elindulhattam haza.
Nagyon nagyon szép város Bázel, komolyan érdemes elmenni és megnézni, úgyhogy aki teheti menjen! És vigyázzatok a kisutcákban! Nézzetek a lábatok alá, mert fosveszély van!
Ez egy "kívánságfal" az egyik templomban:
Íme a pózolj a Münsterrel első kiadása:
és íme az idegennel pózolós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése