Komische Dinge

Hétfőn egész nap O-val voltam, ami azért király, mert lehet vele csajos dolgokat csinálni. Pl kifestette a körmömet: 

(szép, nem? XD aztán lementünk a mamihoz és megmutattam, mit alkotott a lánya:

-Nézd, ezt O csinálta!

-Kéne körömlakklemosó, ugye?:D

-Hááát nem ártana:D köszi

Aztán én is kifestettem az övét, nem mondom, hogy sokkal jobban sikerült, főleg mert a körömlakk, amit választott magának be volt száradva, hiába mondtam, hogy ezzel nem fog sikerülni, sebaj, azért próbáljuk meg!)

Meglepő módon este nem néztek tv-t a gyerekek, helyette engem nyúztak, hogy játsszunk monopolit, aztán elővettek egy kártyát idehozták, hogy játsszunk Fekete Pétert! Amikor megláttam a Schwarzer Peter nevű kártyát, hirtelen feltörtek az emlékek: de hiszen anno nekem is pont ilyen volt!! Amikor az első kört megnyertem O-val szemben, elszaladt, hogy rajzol magára egy piros pontot, mert ő vesztett. Messziről láttam, hogy valamivel firkálja magát, azt hittem egy sima ceruza, de mikor odajött és az egész orrhegye piros volt (olyan volt mint Pumukli:D) kíváncsi lettem, hogy ezt mivel csinálta, kimentünk a konyhába és láttam, hogy alkoholos filccel követte el ezt a kis merényletet… Rögtön belémállt az ideg, hogy most mit mondok az anyjának, miért hagytam, hogy firkálja magát? Kapkodó idegbolondként elővettem egy nedves törlőkendőt és elkezdtem dörzsölni az orrát, de közben nem bírtam ki röhögés nélkül, szóval a gyerek is elkezdett röhögni, az orra meg persze még pirosabb lett, immár a dörzsölés is látszott rajta. Időközben ő következett a fürdetésben és csodák csodája, nem lettem kérdőre vonva a történtek miatt.

Apropó pöttyök! Kérem most jelentkezzen az az elvetemült személy, aki nem szereti a Túró Rudit!!

 Az a remek ötletem támadt még otthon, hogy idén nem tokaji bort és boci csokit hozok, hanem valami egészen mást, amit máshol nem lehet kapni, csak otthon. Szóval mivel Debrecenben nem tudtam megvenni a kis csomag rudit, így gondoltam, majd Budapesten 2 vonat között valahol megveszem. Az ötlet nem lett volna rossz, csak nem számoltam a ténnyel, hogy vasárnap nem sok olyan bolt van nyitva, ahova be tudok vonszolni egy hatalmas bőröndöt, úgyhogy végül a keleti egyik kisboltjában vettem meg a rudikat egy fél vonatjegy áráért… Kíváncsian vártam, hogy kiállja-e a túrórudi a kultúrpróbát (a pörkölt, gulyásleves és egyéb „osztrák” specialitások mellett). Nagy valószínűséggel napokig ott állt volna a csomag ungarische Süßigkeit a hűtőben, ha nem hívom fel a gyerekek figyelmét h kóstolják meg, mert én hoztam. 3 darab kibontásra került, én pedig gyomorideggel néztem végig, ahogy beleharapnak. Első reakció:

-Ez fagyi? (O)

-Nem, ez nem fagyi, harapni kell, nem nyalni.

-Alkohol íze van (O)

-Az nem lehet! (itt szartam be, hogy lejárt a szavatosságuk)

-Nekem egyáltalán nem ízlik! (nagyL)

-Nekem igen, olyan mint a fagyi! (O)

A legkisebb pedig körbenyalta, kettőt beleharapott, aztán otthagyta. NagyL maradékát megkóstoltam, hogy nincs-e megromolva (még mindig az alkoholízen forogtam). Nem volt semmi baja, végül a többit az anyuka ette meg. Még mindig van 2 darab a hűtőben, ma reggel O evett még egyet, tudtam, hogy rá számíthatok. De mégis milyen gyerekek ezek, hogy nem ízlik nekik a túrórudi???? Még mindig nem tértem magamhoz…

Még néhány érdekesség:

Ezt a lépcsőn találtam, hát nem cuki?...

Ez pedig a szobámban van, az ajtó felett! (megjegyezném, hogy ez már gyerekszoba!!):

Ja és mivel K, a mami nagybátyja, aki alattunk lakik éppen lakás felújításba kezdett, vagy valami ilyesmibe, ezért minden áldott reggel már 7 órakor fúrásra ébredek… Kivéve ma reggel, mikor is a fúrás mellet tangóharmonikázásra keltem, lementem, erre a konyhában áll egy ismeretlen ürge és tangóharmonikázik, közben apuka és a gyerekek esznek. Jó reggelihez szól a nóta, vagy mi a fene! Vártam, hogy jó musicalhez méltóan az egész család hirtelen táncraperdül és közös éneklésbe kezd, de végül csak ettünk tovább.