Urlaub oder Arbeit?

Das ist die Frage! Végre egy egésznapos zötykölődés után megérkeztem Kiztbe! Percekig fel se fogtam, hogy tényleg újra itt vagyok, egy év után. Nem hittem volna, hogy ez bekövetkezik, és mégis, mit ad isten itt ülök az M család hajdani óperszobájában és gépezek! Igen, jól olvastátok, hajdani óperszoba, ugyanis az elmúlt egy év alatt nem kis változáson ment keresztül. Engedjétek meg,hogy képekkel illusztráljam: 

Eddig is nagyon szerettem a szobát, de most egyenesen imádom!!! Szerintem gyönyörű lett, imádom a rózsaszínt, olyan érzésem van, mintha a világ egyik legtutibb gyerekszobájában lennék! De hát ott is vagyok!!!:D A szoba immár O-é, és meg kell hagyni, remek ízlése van a kiscsajnak! Nem csalódtam benne!! Az elmúlt egy év változásai közé tartozik még, hogy mind3 gyerek saját szobát kapott, így apuka és anyuka végre osztozhat a hitvesi ágyon. Ez az amit tavaly hiányoltam,(vagy furcsálltam??), hogy egy 6 éves gyerek, miért az anyja mellett alszik, apuka meg fent a „teregető” szobában. A teregető szoba egyébként mostmár nagyL-é, a közös gyerekszoba pedig a kisL felségterülete.

Az érkezés napján nem került sor a gyerekekkel való találkozásra, így csak másnap reggel derült ki, hogy egy év után emlékeznek-e még rám egyáltalán. Reggel most kivételesen korán keltem (8kor:P) és lementem, hogy legurítsak egy bögre frissen őrölt kávét (megnéztem otthon és egy ilyen kávégép többe kerül, mint egy egész nyári bérem), apuka ott ült a kisasztalnál és telefonált, majd halkan odasúgta a még kómás állapotban kávét szürcsölgető ópernek, hogy O nincs itt! (tudniillik úgy volt, hogy rá fogok vigyázni). Elsőre le se esett, hogy mit akar ezzel, aztán észrevettem, hogy O az asztal alatt bujkál. Na rögtön kapcsolt az agyam és odamentem a másik asztal alatt fekvő kutyához és elkezdtem beszélni hozzá:

-ÁÁ de hát O itt van! Hallo O! Nem tudsz elbújni! Ja nem is, hiszen te egy kutya vagy, de akkor hol van O?? (ez mindig bejön)

Erre előjött a gyerek az asztal alól nevetve, köszönt, majd mintha nem is léteznék visszaült az apjához játszani. Ez a tipikus reakciója, ha vendég jön a házhoz, tavaly bárki jött, mindig ezt csinálta. Nem ijedtem meg, hogy talán halványlila gőze sincs, hogy ki vagyok, mert előző este a mami szavaiból azt vettem ki, hogy O meg akart várni ébren és velem akart aludni. Sejtettem, hogy nem lesz probléma a memóriája felfrissítésével, kb 10 perc se telt bele már a sarkamban volt bárhova mentem. Kiderült, hogy még emlékszik a „bocira” és a dalra is, de elénekelni MÉG nem volt hajlandó.

A másik két gyerekkel sem volt probléma, nagyL-el még mindig nem nagyon tudok mit kezdeni, a kisL meg iszonyat cuki még mindig. Valaki adjon már valami tippet, hogy mi a fenét lehet játszani egy 7 éves fiúval? Labdáztunk, az bejött, attól függetlenül, hogy iszonyat rossz a koordinációs érzéke (maradjunk annyiban, hogy biztosan nem lesz se focista, se kosaras, mert olyan bénán labdázik, mint egy lány)

Egyébként a címben feltett kérdésre némileg választ kaptam ma, mikor az anyuka kifizette a vonat-utamat. Gott sei dank! 

Ja és még egy kis apróság. Ma alkottunk O-val:még egy bizonyíték, hogy mennyire szeretem a telefonomat:D