Ez itt a szanaszét hagyott rémálmaim háza...

A következőkben gyors helyzetjelentést olvashattok, majd a "vegyük meg a legnyomorékabb gyerekkönyvet" verseny újabb helyezettjét mutatom be pár szóban. Valószínüleg még mr Óriási Seggfej is szóba fog kerülni, de csak mert jó érzés leírni, hogy mekkora barom és mert gyakorlatilag minden fos körülötte forog.


Tehát hol is kezdjem? Éppen úgy áll a helyzet, hogy mindenért, a borús időért, a 2. világháborúért, Hitler bukásáért, egyszóval minden lehetésges dologért az óper a hibás. Minden az ő lelkén szárad. Hogy pontosan mire is gondolok? Tegnap az volt a hibám, hogy a kisfiú elhagyta a fél pár balettcipőjét, ma a kislány ágybavizeléséért kaptam fejmosást, aztán még extrába, mert a mosogatógépben volt pár koszos edény. Mindez az én hibám (nem, a mosogatógép nem azért nem tudja elmosni az edényeket, mert gyakorlatilag ételmaradékkal együtt rakják bele..áá dehogy, hanem azért mert én itt vagyok és létezem...)

Szóval mr Seggfej a felesége hiányában minden létező problémáért engem okol. Lehet, hogy az aupair definíciójában ez szerepel: az a személy, akire a gyenge szülő a felelősséget háríthatja minden esetben, illetve élő boxzsák, akit lehet ütni, ha a pszichopata szülőnek kedve támad hozzá, természetesen csak úgy, hogy ezt ne lehessen bebizonyítani, tehát szavakkal...? Szóval gyakorlatilag mióta visszajöttem egyfolytában ez megy.
Indult egy óper kontra pszichoapu meccs és mivel az óper túl épelméjű a győzelemhez, vesztésre áll. Illetve ha jobban megnézzük a dolgokat, igazából én fogok győzni mindenképpen, mert tudom, hogy szegény ember a zártosztályon fogja végezni egyedül a kis bibliáját szorongatva, üvöltve mindenkivel. Mert egészen addig, amíg van náluk óper, tudja a felelősséget valakire hárítani, de amint ez a korszak végetér és a gyerekek elég nagyok lesznek, akkor mégis kivel fog ordibálni? (a feleségén kívül persze)

Hogy hogyan és mikor lett a helyzet ekkora fos? Nem tudom. Igazság szerint nem emlékszem. De lassan(lassan, nagyon lassan) kezdek eljutni addig, hogy a mindennapos lebaszások olyan természetessé válnak, hogy nem idegesítenek fel, sőt gyakorlatilag várom, hogy a következőt kapjam, mert szépen lassan betelik a pohár és akkor fittyet hányva arra, hogy a nyakamba akasztanak egy pert, vagy hogy nincs utódom, itthagyom őket a gecibe. Aztán a kedves Isten és Jézus krisztus majd vigyáz a gyerekeikre, és ők majd biztosan mindent jól csinálnak.

Díjnyertes: minap az asztalnál: (mi már mind ott ültünk, mikor pszichoapu késve beállít és leül közénk)
P: Eszter, ma még be kell pakolnod a tákádat, nem hagyhatod későbbre, most azonnal be kell pakolnod, amint ezt befejezted. Azonnal, nem később!! Azonnal!!!
E: (mellékesen délután olyan kurva szarul volt, hogy majdnem megszült):Jólvan P, be fogom pakolni, nyugi. Egyébként is a bőröndöt viszem.
P: Nem, a táskát viszed! Azt kell vinned!
E: Nem, én a bőröndöt szeretném vinni.
P: Akkor tedd meg értem. Vidd a táskát mert én kértem. Tedd meg értem! (mindez kb ordítva)
E: Nem P, a bőröndöt szeretném vinni.
Pszichoapu ekkor felpattan az asztaltól és visszaszól, hogy jó akkor csinálj amit akarsz, hagyj békén! és lemegy az irodájába, hogy ott üvöltve szkájpoljon valakivel.


ÉÉÉÉÉSssss most a várva várt verseny újabb szereplője következik!!!! (dobpergést kérek!!)

Tádáááá::

A mese címe: Ki szart a fejemre?
Kedves kis történet egy vakondról, aki egyik nap feljött a lyukából, hogy megnézze, feljött-e már a nap, mikor váratlanul valaki a fejére szart. Ekkor a kis vakond idegességében minden állathoz odamegy, hogy megkérdezze, ő szart-e a fejére. (ebben a tanulságos részben a gyerekek megtanulják, hogy melyik állat milyen alakút, szagút és milyen mennyiségben szarik, majd a mese végén 2 légy segít a vakondnak és elárulják, hogy a kutya szarta le. Ekkor a vakond elmegy a kutyához és felmászik a házára, majd a ház tetejéről a kutya fejére szarik. ámen.