Hétfői kiborulás avagy mittagspause bőgéssel megfűszerezve

Most úgy érzem, hogy Pé túllőtt a célon, ma betelt a pohár.
Ebéd utáni kávézás, mi már mind rég megittuk a kávénkat, mire Pé méltóztatott odatámolyogni.

Pé: Á ismét hideg kávé! (csöppnyi irónia a hangjában)
E: Te nem jöttél időben.
M: Egyébként még nem hideg szerintem!
Pé: Miért felmelegítetted?...És egyébként mit csináltál délelőtt? Megint végig a számítógéped előtt ültél?
M: (óper hirtelen köpni nyelni nem tud) Nem.
Pé: De a szobádban ültél, nem?
M: (álljunk csak meg egy büdös szóra, a kurvaanyádat): Lementem a városba képeket nyomtatni. Egyébként sem ülök mindig a gép előtt...

Majd óper feláll, bögréjét óvatosan a mosogatógépbe helyezi és lemegy a szobájába, majd pár perc múlva azon kapja magát, hogy sír.

Egyébként az óper hétfő délelőttönként szabad, ha hernyóval lőné magát a szobájában vagy egy sötét sikátorban, akkor se lenne ehhez az egészhez Pének semmi köze. Ki is hangoztatta még az elején, hogy ne izguljak, itt a szabadidőm tényleg szabadidő, magyarul azt csinálok amit akarok és ne aggódjak itt nem lesz az mint ausztriában?

Most hirtelen mégis ausztriában érzem magam, csakhogy azt a várost annyira szerettem, hogy megszakadt a szívem hazafelé menet. Sajnos itt ha azt mondaná, h holnaptól szevasz, akkor bőgnék kicsit a kudarcélmény miatt, majd felállnék és örömmel pakolnám tele a bőröndömet és már nézném is a vonatot hazafelé.