Hétvégi rutin és kis szeptember-köszöntés

Éééééés véééééégre eljött a szeptember. Hivatalosan is ősz van és ezt a svájci időjárás is így gondolja. A héten végig 16-11 fok között mozgott a hőmérő higanyszála, illetve mozgott volna, de én már csak az ipodomra érkező kis jelzésekre lettem figyelmes. Szóval zuhogó eső és átlag 13 fok és ez még csak augusztus vége volt. Most szeptember 2-án napfényes időnk van, aminek egyrészt örülök, hiszen nem fagy ki a seggem, másrészt nem örülök, mert így nem indokolt az ágyban fetrengés és vastag takaróba burkolózás, miss marple film nézés közben csoki és/vagy gumicukor rágás. Íme, ez az életforma jutott nekem itt az isten háta mögött, míg otthon alig telt el nap valamiféle találkozó nélkül, hétvége buli nélkül, addig itt a jól bevált hétvégi programom a következő:

1. szombat: szándékosan tovább alszom, így lekésem a közös családi reggelit, majd ha mázlim van, akkor a család lelép valahova és én teljesen egyedül a tv előtt ülve befalok egy tál gabonapelyhet még pizsiben aztán visszamászok az ágyamba és olvasok vagy filmezek tovább, ha jó idő van, akkor ebéd után irány a part, vagy az acélparipámmal randalírozok, közben olyan száguldás-keró-szeretemhogynemüvöltegykölyökafülembe érzésem van és az akkor nagyon jó. A nap további része kb gáz, mert mivel nem dolgozik senki, így nincs semmi rendszer, vagyis a vacsira 6 helyett mindig fél7 vagy 7körül kerül sor, és szegény elveszett éhező óper már fél6kor ki-kimászkál a konyhába, hogy megnézze mi a helyzet már családi-éhség fronton. Jelentem többnyire semmi. Majd olyan fél7 felé enyhe célzás jelleggel felajánlom, hogy megterítem az asztalt, majd mire mindenki az asztal köré vergődik, valaki bejelenti, hogy tök mellékesen ő kurvára nem éhes.(lefordítva: ki a faszom siettette a vacsit?! höö anyáád!)

2. Vasárnap: Minden maga a szabadság, freedoom love peace stb, mivel a család 10re megy az istentiszteletre, ha a szülők valamelyike tartja, akkor már fél10kor lelépnek, ha nem, akkor csak kicsit később. Szerencsémre tök véletlenül átalszom a reggeli gyereküvöltést és a családi reggelit, majd a szombati rituálét újra eljátszom, tv előtt gabonapehely tök nyugalomban, mivel tudom, hogy ilyenkor délig tuti nem érnek haza, aztán további sok-sok perc semmittevés és így tovább. Otthon ki nem állhattam a vasárnapokat. Nem lehet semmit kezdeni magaddal, a boltok alig vannak nyitva, unalom a felsőfokon. Itt viszont "dolgozó emberként" megtanultam értékelni a békés csendes hétvégéimet.

Mindez nagyon szép és jó, csakhogy valamilyen berögződés miatt mindig lelkiismeretfurdallásom van a sok semmittevés miatt, így ezt sürgősen le kell küzdenem.

A hétvégi rutint megszakítandó ma délután érkeznek a mami szülei, azaz az Oma és az Opa és előreláthatólag nálunk lesznek egy kerek hetet. Nem tudom, hogy ez a feladataim végzése szempontjából mennyiben hoz majd változást, de mindig örülök, ha vendégek jönnek, mert a gyerekek szeretik a vendégeket és szívesen vannak velük. Főleg ha a vendég nagymama és nagypapa. Furcsa lehet azért pár havonta egyszer találkozni a nagyszülőkkel. Ugyanakkor lehet, hogy rájöttem a nagy titokra! A német nyugdíjasok titkára! Hát azért olyan fittek és frissek, mert a kisunokák nem üvöltik tele a napjaikat, csak igen ritkán! (na jó, ha vastag-buxa-óriás-nyugdíj szindrómáról most ne beszéljünk)...

Szóval most egy nagymamis hét következik, aztán a következő héten technikai okokból elmarad a hétvége, vagyis E és Pé vmi lelkészcuccra mennek és az ópernek egyedül kell tartania a frontot! Viel Spass!


Grátisz-Szombati vacsi:
H: Melyik állat szereti a nutellát?
Pé: A H-állat
Enikő: Nem is, mert a majom! A majmok nutellát és banánt esznek!
Pé: jó tudni! Gyakorlatilag nem sok különbség van egy majom és H között! :D (fingik egy hatalmasat) Hééé H! Ejnyee, az asztalnál ilyet?!
(óper zavarba jön és kuncog)
Enikő: Fúúúj H!
E: Nyugi, ez a papa volt, csak ráfogta H-ra...Köszönjük Pé...
Pé jóllakott óvodás vigyorral néz E-re, az óper még mindig nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, minden esetre erősen reménykedik, hogy a hanghoz szag nem társul....
Vegyem ezt egy családi beavató szertartásnak?! És én kis buta még visszafogom a büfijeimet...cchh