Hát eljött a szombat reggel, fél9kor még a reggelin nyammogtunk, a gyerekek hisztiztek h ők nem akarnak jönni stb, szóval csak a szokásos... Mr H(yde) vinnyogott, h ő inkább otthon maradna, mert fáradt, hát akkor majdnem leütöttem...Tudom már mi hiányzik a napjaimból! A reggeli gyerekbőgés... Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy általában egyedül reggelizhetek, így ez a dolog kimarad, és én ennek bizony nagyon örülök!
Szóval hiszti pipa, reggeli "gyerekmenjélelmégszarni" pipa, túracipő felhúz és indulás! Egy óra alatt megérkeztünk egy pár jó nagy hegy közé és rögtön egy libegő mellett parkoltunk le. Na itt kicsit megállt bennem a szar is, h mivan? Én fel nem ülök egy olyan libegőre, ami nyitott!!! Hát hülye vagy ember???!! Na aztán összeszedtem minden bátorságomat, amiben nagyon sokat segített az, hogy a bejáratnál Enikőt pofáncsapta a csapóajtó és a gyerek (nem túlzok, pont mint a filmekben) a fejénél fogva visszapattant és seggreült. Ekkor éreztem h egy hatalmas röhögés fog hamarosan kitörni belőlem, de sikerült egy csendes kuncogással megúszni, a gyerek sírása ugyanis elnyomott minden külső zajt. Persze semmi baja nem lett, de ez a jelenet örökre beleégett a tudatomba!! De szép is volt! Hahaha
Na szóval fellibbentünk, kétszer is, ugyanis átszálltunk egy másik libegrőre, ami még magasabbra vitt, majd elindultunk, hogy egy 6 km-es kört tegyünk. 3 óra alatt sikerült teljesíteni a távot és közben mindössze párszor törtem ki a bokám. A veszélyesebb részeknél a gyerekekre pórázt kötöttek és azon vezették őket. Aki esetleg a közeljövőben a Tuggenburg hely földrajzi útvonalát választja, annak felhívnám a figyelmét az út közben mindenfelé megfigyelhető tehénszarra, és immár H ürüléke is ott virít valahol. Az utolsó állomásnál ugyanis bejelentette, h neki bizony kopogtat a barnamaci és fittyet hányva arra, hogy potom 200m-rel arrébb van wc, fogták és miközben én éppen videóztam a tájat spontán wc-t alakítottak ki a gyereknek ott valahol két áfonyabokor között...
Ezután lelibegtünk, elfogyasztottunk egy bögre kakaót majd irány haza. A tájról beszéljenek a képek helyettem!
A kocsinál Enikő óriási visításban tört ki, mert megkockáztattam az ő oldalán beszállni a kocsiba. Majd miután elindultunk spontán elkezdte kifejteni a világnézetét:
-Tudod, te nem vagy főnök. Anya meg apa a főnök. Meg a legfőnökebb főnök isten. Ő a főnök. Ő nagyon főnök.
Mami és papi hallva a gyerekük roppant kedves monológját elmosolyodtak, majd egymás vállát veregetve elkönyvelték magukban, hogy igen, ez a mi gyerekünk. Csak jól neveltük. Nézd milyen lojáis istenhez.
Megkockáztatnám, hogy közben a halleluja megszólalt mindkettő fejében... Bennem pedig megfogalmazódott, hogy fiam, olyan hülye vagy mint 6 pár rendőrcsizma. Vagy hogy stílusos legyek túrabakancs. Elnézem a gyereknek ezt most, mert olyan kurva fáradt volt, hogy minden baja volt, azt viszont nem nézem el neki, hogy utána az undorító ragacsos kics kezeivel megpróbált hozzámérni....fúúúúj...
Na szóval király nap volt! Már várom a következő túrát!! De még annál is jobban várom a következő túrámat haza!
A napom egy rakat szar volt, de ez a bejegyzés javított rajta:)
VálaszTörlés