Kis kimaradás után ismét visszatértem! Tudom, tudom, mindenkinek arra van ideje, amire szán, de ezen a héten valahányszor nekiültem megírni a következő bejegyzést valami közbejött. Pedig már megvoltak a bejegyzés-címek, kezdő gondolatok, sztorik, minden. Úgyhogy most összefoglalás helyett csakazértis alcímekkel részletezek mindent.
1. Stockholm-szindróma
Valamelyik reggel szokatlan érzéssel keltem fel, vidáman mentem fel reggelizni, de végig ott motoszkált bennem, hogy valami fura. Aztán hirtelen beugrott! Volt egy percerz (erotikusba hajló) álmom Pével...Amikor eszembe jutott az egyébként iszonyatosan beteg álom néhány részlete, majdnem visszajött a reggeli. Nagy vonalakban ennyi: Álmomban szintén mint óper voltam itt, csak annyi volt a különbség, hogy az anyuka terhesség helyett egy ritka gyógyíthatatlan betegségben szenvedett és mindenki számára köztudott volt, hogy x napon egy adott időpontban meg fog halni. Ki volt számolva percre pontosan, hogy mikor fog ez bekövetkezni, majd ahogy az meg volt írva be is következett, senki sem volt kiborulva, nem volt szomorúság nagyon, inkább "na túl vagyunk ezen is" hangulat, én meg álmomban furán figyeltem a történteket, majd egyszer csak arra eszméltem, hogy Pé ölébe hajtom a fejem és ő simogatja a hajam... DZSÍZÖSZ!!!!! NOOOOOOO előbb borotválom kopaszra a fejem, minthogy az ölébe hajtsam és simogattassam vele...nemnemnem...Szóval alig vártam, hogy ezt megoszthassam veletek, mint közérdekű közleményt: A stockholm-szindróma kezelésre szorul, nem szabad félvállról venni. Kérlek titeket rendezzetek gyűjtést a pszichoterápiás kezelésemre!
2. Fasírtban vagyunk
Kedden és csütörtökön mindig én főzök és jó precíz katonás németekhez illően már előző pénteken megvan a jövőheti kajarend. Ez egyrészt jó, mert mindig tudom, mire számítsak aznap, másrészt meg előre fel tudok készülni a keddi főzésre. Most fasírtot óhajtottak, én meg még pénteken közöltem velük, hogy oksi pajti, megkapjátok, csak előre szólok, hogy még fasírtszűz vagyok, de no para, már láttam párszor, hogy készül, szóval tuti nem lesz gáz. Röviden annyi a sztori, hogy a fasírt mellé krumplit és répát kellett a sütőben párolnom és mivel kedden az anyuka nem jött fel, hogy beállítsa a sütőt, így gondoltam én is meg tudom oldani, megnyomtam, amit ilyenkor szoktunk, sütő beindult majd fél óra után (mikor szerintem optimálisan puhára párolta a zöldségeket) magától leállt. Vittem az asztalhoz a kaját, zöldséget, fasírtot, mindent, majd miután elmondtuk az áldást Gordon Ramsey életrekelt (alias Pé):
-Pé:Ez a krumpli kemény és a répa is...
-M: Szerintem pont jó.
(erre átbaszott egy karika répát a tányéromra, amit csakazértis élvezettel megettem)
M: szerintem nincs vele baj, de akkor ne edd a répát, ha szerinted kemény... Esetleg van valami megjegyzésed a fasírtra is bmeg? (valójában így hangzott: Schmeckt das gut bazdmeg?)
Pé: hm nincs.jó.
Mindenki megkajált, fasírt befalva, majd elpakolás után Pé a konyhában felfedezte, hogy a fasírt bizony nem két kedves szó miatt sült meg (lécci fasírt sülj meg!), hanem azért mert forró olajba raktam.
Pé: Ez itt olaj???????!!!!!!
M: Igen (miért mire számítottál? de most komolyan)
Pé: Úristen, de hát ehhez nem kell ennyi olaj, ez egy TEFLON serpenyő (teflon értsd: spanyol viasz, amit ő szart)!! Ebbe csak 1 csepp olaj kell és megsül benne bármi!!
az óper itt kezdte felhúni magát de nagyon, majd nagylevegő és:
M: Figyelj, múlthét pénteken megmondtam, hogy még életemben nem csináltam fasírtot, és mivel még én sosem csináltam, ezért úgy csinálom, ahogyan otthon láttam, mi pedig otthon mindig úgy sütjük, hogy az olaj félig ellepje a fasírtot. Légyszíves legközelebb, ha valami nagyon extra igényes dolgot kell főznöm, akkor írd le előre, hogy mit tilos hozzá felhasználnom, ne utána kezdd el mondani, mert annak úgy nincs semmi értelme.
Pé: Hát jó, de nektek otthon biztos nincs TEFLON edényetek.
M: (És Hitler sem minket választott, tudom csökevényes kis nép vagyunk...pff hülye német) De van TEFLON edényünk, mivel az nem svájci vagy német specialitás, és ennek ellenére a fasírtot nem egy csepp olajban sütjük...
Beszélgetés lezárva. Szóval gyanítom, hogy rorschachi evangélikus közösség istenét Teflonnak hívják, mivel legalább akkora áhitattal beszélt róla, mint a kedves Istenről és Dzsízöszről, akiket mindenki annyira szeret.
(Mellékesen megjegyzem, hogy a kemény-répa incidensre még a pénteki megbeszélésen visszatértünk, mert mégis hogy képzelem én azt, hogy megpróbálom a sütőt egyedül beállítani? Ő nem mérges ha zavarom...Aha, végülis biztos ezért félek tőled, mivel az idegesség és a mérgesség számodra ismeretlen fogalmak)
És végül, de nem utolsó sorban:
3. Kirándulás Winterthurba
Ezt most rövidre kell zárnom, mert szétszakad a fejem, annyira fáj: A nyelvsuliban a holland csajjal, Judith-tal elterveztük, hogy hétvégén kicsit kirándulunk, és valamiért Winterthurt választottuk. Tök jó volt, annak ellenére, hogy egész nap zuhogott az eső. Voltunk fotó múzeumban, várost néztünk, beszélgettünk. Hasznosak az ilyen kis kirándulások, mivel egész nap németül kell beszélnem. De meséljenek a képek helyettem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése