Ich denke oft an Piroschka

Lassacskán csak eljön már a várva várt hétvége és ismét csak közelebb kerülök az Urlaubomhoz Magyarországon! Juppiiii! Rossz hétkezdéstől függetlenül egészen jó hetem volt eddig. No de várjuk csak ki a végét, mivel holnap lesz a rettegett pénteki megbeszélés, ami az elején egy tök jó ötletnek tűnt, de az elmúlt hetekben "keressünk már a kákán is csomót" akcióvá alakult. Ez igazából Pé személyes kis akciója. Minden héten talál valamit, amibe beleköthet, a forgatókönyv pedig többnyire mindig ugyanaz:
Pé: Nekem az nem tetszett, hogy...Még kérdezhetek valamit? Miért így csináltad.. blablabla?
E: De attól még minden nagyon csúcs, nagyon elégedettek vagyunk! (próbál vigasztalni)


Múltheti top-kérdések:
Pé: Ma dolgoztál igaz? Akkor miért volt egész nap bekapcsolva a géped?
M: Ipodot töltöttem, mert lemerült és csak usb kábele van.
Pé: Hát de nekünk van usb-s töltőnk.
M:jó nektek!

(pár nappal később: Pé: ha az usb töltőt nem használod tedd vissza a helyére! M: akkor végülis tök sok értelme volt, hogy az orrom alá nyomtad baszod, általában töltöm vele a cuccot....még pár nappal később egy új usb töltőt dug az orrom alá, pusztán prezentáció céljából: "csak 10 euró volt! Te is vehetnél egyet!" Köszi, végülis tök jó fej vagy, hogy nem csak azt akarod megmondani, hogy hogyan töltsem fel az ipodomat, de még a pénzemnek is találsz helyet! )

Tegnap ismét megkaptam a becses Piroschka nevet a nyelvsuliban, mikoris a helyettesítő tanárunk a Rotkäppchen mesét hozta be gyakorlásképpen, majd körbekérdezett mindenkit, hogy a saját nyelvén mi a mese címe. Nos ez mind szép és jó, csakhogy innentől a nevemre már nem nagyon emlékezett, csak arra, hogy Piroska (nagyon tetszett neki) és onnantól 2 órán keresztül Piroska voltam... Lehet, hogy Piroschka fejem van???!!!

Egyik nap Ute, a tempom orgonistája átjött, hogy köszönetet mondjon Pének, és háláját egy hatalmas tepsi sütivel próbálta nyomatékosítani. Almás-fahéjas süti volt, de ha nem mondta volna valószínüleg sosem derül ki, ugyanis egyetlen egy íz dominált: élesztő. Fincsi!... Persze aznap jóízűen falatoztunk, E még meg is jegyezte h hmm de fini (ezek után higgyem el, ha a kajámat dícséri...), majd másnap a hatalmas tepsi süti 80%-a még mindig ott állt a pulton.
E: meg kéne enni ezt, hogy ne romoljon meg. Teszek rá egy kis cukrot, hátha jobb lesz. Te is kérsz?
P: ezen már a cukor nem nagyon segít, eszek belőle, de nem kell cukor.
E: Szegény Ute nem nagyon tud sütni, meg főzni se... De hát tojást se használ, mivel vega...
P: Talán ezért nem talált még férjet...
Khmm..Én személy szerint kedvelem Utét, szerintem aranyos nagyon, közvetlen és jót nevetett az osztrák "Pfit di-fick dich" sztorimon, valóban tény, hogy a sütés nem zsigerből jön neki, de hát istenem, ő nem egy TEFLON edény, nem lehet tökéletes, és félreértés ne essék, nekem is van néha pár rosszmájú élcelődő megjegyzésem másokra, de én nem is prédikálok a szeretetről meg jézusról meg apámfaszáról...
Szóval rövid antropológiai kutatást végeztem és végül háromfajta ma élő emberfajtát különböztettem meg: az ember, aki nem hisz Teflonban; az ember, aki hisz Teflonban és a lelkészek/papok, akik úgy igazán egyik csoportba sem sorolhatók. Egy átlag földi halandó elkövetné azt a hibát, hogy a teflonhívők közé sorolja ezt a csoportot, viszont az óper, mint tapasztalt lelkészkutató megállapította, hogy igazából ők a Teflont csak használják. Tudják, hogy csak egy csepp olaj kell és bárkit megsütsz benne. Onnan ismered fel a jó lelkészt, hogy pontosan tudja,mikor mennyi olajat használjon.

Na de lökjük félre a teflon-tudomány hallgató énemet, és hallgassunk meg inkább egy kedves kis történetet zárásképpen:
Ma H, miután az egész délutánt együtt töltöttük és voll spass volt minden, a vacsinál már majdnem kisebb hiszti-rohamot produkált, hogy az apja helyett ÉN azaz az ÓPER üljön mellé. Na kéremszépen M:P 1:0! höö anyááád:D