A Sátánfajzat-avagy szerencsés vagyok

Ismét péntek van és megintcsak eltelt egy hét! Hurrá!!

Nagyon fura érzés az, hogy bármelyik percben világra jöhet Minimum. A pénteki megbeszélésen ülve, mikor a hetet terveztük folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy ennek semmi értelme, mert ha jön a baba, akkor minden borul és fújhatjuk az egész heti tervezgetést. De hát ezt senki sem láthatja előre. Minden esetre én azért már várom, hogy végre megszülessen a baba, hogy túllegyünk már ezen is.

Kedden vendégségbe jött hozzánk H kis ovis pajtása, mr. Kisfőnök, Denisz, a komisz, vagy amit csak akartok, de a lényeg, hogy a gyerek maga a sátán, szülők és óperek rémálma! Nincs testvére, ezért az osztoszkodás számára ismeretlen. A pimasz kis pofájával vigyorog az arcodba, miközben azt vizsgálja meddig mehet el. Nem értem H miért barátkozik vele, a kissrác gyakorlatilag diktátorként maga alá rendel mindenkit, így minden játék már az elején bőgésbe torkollik. Talán fontos megemlítenem, hogy 5 éves a gyerek és már kék köves fülbevalója van, szóval kurvára vagány, jövőre szerintem már a cigit is kipróbálhatja, de szigorúan csakis egy üveg sör mellé! Szóval tökéletes példája az elkényeztetett  szülők fejére nőtt unatkozó gyereknek. De a legrosszabb az ilyen szituációkban az, hogy nem tudom mennyire lehetek szigorú a kis jövevénnyel, például úgy istenesen pofánbaszhatom-e, ha a harmadik felszólításra sem hagyja abba az üvegasztal körüli tombolást vagy hozzávághatok-e valami nehéz és kemény tárgyat, mikor saját magán kívül senkit sem hagy érvényesülni és az első szava minden játéknál, hogy "én vagyok a főnök"... Szerencsére átvészeltük a keddet és végül senkinek sem esett bántódása.


A hét másik fontos eseménye, hogy szerdán ebéd közben P hozzámszólt!!! Megkérdezte, hogy biztosan január végéig akarok-e maradni, mert talált valakit, aki már január elsején tudna kezdeni. Mondtam, hogy akkor mondja meg neki h várnia kell egy hónapot, mert a januárt még végigcsinálom a nyelvsuli miatt. Voltatok már olyan helyzetben, hogy szakítottatok valakivel és az illető csakazértismegmutatom-ot játszott és egy hétre rá, teljesen véletlenül megtalálta a tökéletes társat? (jelen esetben:aupairt) Ahhoz képest, hogy múlthéten még el sem tudta képelni, hogy hogyan talál majd valakit a helyemre... Nos ez gyorsan ment! De ennek örülök!

Összegezve ezen a héten nem volt semmi gáz, persze ez nem jelenti azt, hogy P nem ordított párszor valamiért, de ez engem már nem érdekel! Remélhetőleg jövőhéten már valami olyasmivel jelentkezem, hogy megjött Minimum! Lassan lehetne fogadásokat kötni, hogy mikor és hogyan, milyen extrém körülmények között fog kibújni a kis pocaklakó. Csak legyünk már túl rajta!!