A terror hete

Kedves olvasóim!
Eljött az ideje, hogy végre újra tollat (illetve klaviatúrát) ragadjak és leírjam az elmúlt hetek történéseit. Kezdjük mondjuk az elején.

1. A terror hete
Így neveztem el azt a hetet, amit Eszter nélkül töltöttünk, Pével és a 2 gyerekkel "hatalmas harmóniában". Már meséltem róla, hogy minden napra jutott egy falatka "ezt nem csinálod jól" szerencsesüti, de azt nem tudom, hogy említettem-e, hogy ezeken kívül más kommunikáció nem volt köztünk. Volt, hogy ebédszünetben, mikoris 2ig szabad vagyok, fél2kor szó nélkül lelépett, majd a gyerekek jöttek engem zaklatni és elmesélni h Pé elhúzott a gecibe. Végülis, még jó, hogy az elején ő pofázott nekem a csapatmunkáról és hogy össze akarja hangolni a dolgokat és majd jól mindent csapatként csinálni. Hát végülis majdnem összejött. Szóval szép lassan eljött a péntek és én már délben gyomorgörccsel vártam a Fraitagsgespräch-et, amire csak este 7kor került sor. Előtte egy kicsit volt időm skypeolni anyával, akinek miután meséltem a terror hetéről, egy igen érdekes kérdés jutott eszébe.
Nem lehet felbontani a szerződést és otthagyni őket?

Ekkor úgy döntöttem, hogy még adok időt, ha a következő időszakban is minden reggel fancsali képpel és öngyi hangulatban ébredek, akkor bizony el kell húznom innen, mielőtt ezek kinevelnék belőlem a következő emó-generáció vezető alakját.

Komolyan mérlegeltem a helyzetet, elképzeltem, hogy január 31-el bezárólag könnymentes búcsút veszek tőlük és egész svájctól. És tudjátok mi történt? Hatalmas kő esett le a szívemről és hirtelen úgy éreztem magam, mint egy felszabadított rabszolga. De a döntés meghozatalával még vártam, mivel a következő héten látogatóm érkezett!!! Végre!!:)