Zürich

Az Ildi-woche
1. Zürich

Végre eljött a várva várt nap, reggel 5kor keltem majd rohanva irány a Bahnhof és nincs megállás Zürichig. Nincs is jobb annál,mint hajnali fél6kor zuhogó esőben rohanni az állomásra, reménykedve abban, hogy az eső csupán egy tévedés és a reggeli szürkülethez tartozik, legalább annyira, mint a kávé. Na de ezen a napon kb semmi sem ronthatta el a kedvem, mivel végre társaságom érkezett ebbe a fuckin' neutral országba! Előző este közöltem Pével, hogy úgy érzem nem kedvel, mire ő felháborodott és majdnem ordibált, de E lenyugtatta és látszólag kibékített minket, így most emiatt is jó volt a kedvem, büszke voltam magamra, amiért jól megmondtam neki a magamét. Nehéz ám úgy kiállni az igazadért, hogy nem beszéled perfekt a nyelvet.
Szóval reggel 8 Zürich, Ildiék késnek, én addig sétálgattam az állomáson, ami nem mellékesen dugig volt katonákkal. Mi a fasz? gondoltam magamban. Tudtam én, hogy ez a kicseszett semlegesség nem tart sokáig és ők fogják kirobbantani a 3. vh-t, na de nem sejtettem, hogy ilyen hamar! Micsoda mázli, hogy van egy bunker roppant stabil, törhetetlen házunkban!
Ildi kb fél9kor megérkezett és neki is láttunk a sétának a városban. Sajnos az első nem állt el, sőt még jobban rákezdte, nehogy jó legyen már nekünk. De nem tudta így se elrontani a kedvünket! Még az is elviselhető volt, hogy a jobb cipőm szivacsként cuppantotta magába a vizet, majd magában tartva lágyan simogatta az akkorra már jégcsappá dermedt lábamat. Jártunk Zürichben a Grossmünsternél és a Fraumünsternél, majd kocsma után járkáltunk, mert kicsit elegünk lett az esőből. Aztán délután, miután bezacskóztam a lábamat elindultunk az ottani egyetem főépületét megkeresni. Egyszer csak megláttunk egy teljesen átlagos épületet, amire ki volt írva, hogy egyetem.
-Ez lenne az??!!
-Háát nem valami nagy szám, de legalább menjünk be pisilni!
természetesen zárva volt, szóval ez is elmaradt, de utána megállapítottuk, hogy nem lehet ekkora fos az egyetem, így tovább kerestük, míg meg nem találtuk a valódi egyetemet, ami nagyon nagyon szép volt! Az egyik épületben volt egy hullaház (értsd: kitömött állatok múzeuma). Ez a csórók állatkertje, így bementünk és a sok gyerek között elvegyülve csodáltuk az állatokat.
Ezután csóró egyetemista diákokhoz méltóan leültünk egy sikátorféleségben sörözni és madárlátta sütit enni.
A nap nagyon hamar elment, és két lábzacskózás után hirtelen azt vettük észre, hogy a vonaton ülünk és úton vagyunk rorschach felé.