Már augusztus óta itt vagyok, mégsem mentem még el egyszer sem bulizni sehova. Már a hét eleje környékén eszembe jutott, hogy most végre ki kéne rúgni a hámból, úgyhogy a nyelvsuliban K-val megbeszéltük, hogy hétvégén becsatlakozhatok hozzá és az amcsi barátnőjéhez. Úgyhogy elintéztem, hogy ne kelljen otthon ülnöm a baba érkezésére várva, (mellékesen jegyzem meg, hogy még mindig nem jött!!!) szerencsére E nagyon rendes volt és beszervezett egy másik embert készenlétbe, így nyugodtan átszelhettem svájcot és mehettem inni Németországba. Hogy miért nem Neutráliában ittunk? Nos mert Neutrália baszott drága és még azért is pénzt kérnének ha a söröd mellé még egy kis levegőt is veszel, neadjisten még le is ülsz egy asztalhoz... Mivel van egy kártyám, amivel este 7 után ingyen utazok, így a távolság sem jelentett gondot. Először egy ír pub-ba ültünk be, ahol tehetségtelen zenészek próbálták szórakoztatni az alkoholmámorban úszó tömeget. Kevés olyan esetről tudok beszámolni, mikor egy zenész nem szexi a színpadon, de most megtörtént a lehetetlen, ugyanis ezt a bandát még a gyenge világítás és a színpad sem tudta megszépíteni. Na de megesik az ilyen. Mondtam a csajoknak, hogy amint lecsúszik egy sör az angol tudásom hirtelen feljavul (igazából nem, csak azt képzelem) úgyhogy ne aggódjanak, nem kell majd folyton németül beszélni. Nos valóban így történt, makogtam pár mondatot angolul, de valahogy mindig kényelmesebb volt németül megszólalni.
Aztán átmentünk egy másik bárba, ahol nem lehetett leülni! Ez gyakorlatilag egy álló-bár volt, bár gyanítom, hogy a rengeteg hely, ahol az emberek álltak inkább valami tánctérféleség, de én németet az oktoberfest-en kívül még nem nagyon láttam táncolni.
Ahogy az lenni szokott, amint elég alkohol folyt le a német fiúkák torkán gyűltek körülöttünk. Szóbaelegyedtem párral, a legérdekesebb egy testvérpár volt, akik K-tól megtudták, hogy magyar vagyok és rögtön így kezdték:
-Á szóval Magyarországról jöttél!! Most voltunk Budapesten!
-Tényleg? És tetszett?
-Igen, nagyon király, csak nem éppen olcsó.
-Hát svájchoz képest az.
-Ez igaz. Voltál már a Szimplában? Nagyon cool hely!!
Szóval így esett, hogy Németországban bulizó svájciak reklámozták nekem a budapesti Szimplát. Ez nem semmi!
Volt egy másik csávó, aki "szifi"-nek hívta magát, neki például javasoltam, hogy egyszerűbb és könnyebben megjegyezhető lenne, ha innentől csak szifilisznek szólítanák. Ugye milyen újító ötleteim vannak? Na a csávónak is tetszett, röhögött rajta, de kétlem, hogy ezzel a névvel tudna csajozni, ezért nem fogja használni. Kár érte.
Hazafelé az utolsó vonattal mentünk, csakhogy Romanshornban át kellett szállnom a Rorschachba tartó buszra. Mutattam a buszsöfőrnek az este 7 után ingyen utazós kártyámat és indultam is befelé mikor:
-nachkd cvvfbkfn
-was?
-nachtzuschlag
-egészségedre!
-nachzuschlag!
-Mivan ember?
-Fizetned kell esti díjat, 5 frank.
-miért?
-Mert kell.
-csak euróm van.
-jó lesz az is.
Odaadtam neki a pénzt miközben legszívesebben fejbebasztam volna valamivel, de sajnos csak egy német cosmo magazin volt nálam, azzal meg sajnos nem tudok maradandó testi sérülést okozni. Miután a kezembe nyomott egy szar kis papírdarabot elindultam hátra és átkoztam egész svájcot. Éppen a svájcgyűlöletemet próbáltam az ajtóban álló biztonsági őrre vetíteni, aki mellesleg gondosan kerülte a tekintetemet, mikor leült mellém egy fiú és a gyilkos nézésemet fürkészte. Ránéztem érzékeltetve, hogy ha nem fordul el rögtön akkor ráküldöm a durva nézésemet.(a még ennél is durvábbat) Erre elkezdett mosolyogni.
Hát ez kiröhög baszki! Itt ülök és éppen ölni próbálok a nézésemmel, ez meg csak úgy szimplán mosolyog rajtam. Ránéztem még egyszer.
-Kicsit mérgesnek tűnsz.
-Hm, utálom svájcot.
-Na de miért?
-Mert kurva drága és mindenért fizetni kell, nekem meg nincs annyi pénzem, hogy ezt bírjam.
-Németországból jössz? Ott tényleg minden olcsó.
-Gondolod? Te honnan jössz?
-Svájci vagyok és büszke vagyok a hazámra.
(mint kiderült katona)
-Hát jó neked. Hol születtél?
-Valahol Thurgauban.
-Már nem tudod pontosan? Nem emlékszel, mi?
-Haha, hát olyasmi. Na én most fogok szállni. Te Rorschachig mész?
-Aha.
-Hát jó utat! Szia!
Kis beszélgetésünk alatt teljesen elfelejtettem, hogy az előbb még miket kívántam a buszsofőrnek és azon kaptam magam, hogy nevetek. Majd leszállt a kis vörhenyes pajtim és összenevettünk.
Hamarosan Rorschach következett, a busz megállt és jó éjszakát kívánt a sofőr. Odakiáltottam, hogy bazdmeg! és elindultam hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése