Valaki eltérítette a gólyánkat

MÉG MINDIG NINCS BABA!!!! Bár 20-ára volt kiírva az anyuka, a baba csak nem akar kijönni, úgyhogy az óper minden este gyomorideggel fekszik, attól rettegve, hogy éjjel beront hozzá Pé, hogy leléptek a kórházba, vagy a mentőautó zajára kel fel, ugyanis nem ám itt a városban, hanem st Gallenben fog szülni E, és nem hiszem, hogy fájások közepette egyedül elkocsikázna a kórházig, majd nagy nyugodtan 2 összehúzódás között bejelentkezne, hogy halihó, hamarosan kijön belőlem egy másik lény!! Na jó, én parázom túl a témát, még eddig nem jött ki belőlem egy másik élőlény, ezért számomra ismeretlen ez a szituáció.

Lényegesebb, hogy tegnap megvolt az első "jöjjünk újra össze" próbálkozás a család részéről. Ebéd utáni kávézáshoz készültünk, az óper teázáshoz (tudniillik egy hete diagnosztizáltam magamon paroxismalis supraventricularis tachycardia-t, ezért ismét kaffefrei napokat tartok). Pé szokatlan módon hozzámszólt! Belekezdett a mondanivalójába, nekem meg már megint szorult a hurok a torkom körül, hogy vajon mit csesztem el megint?
-Azt vettem észre, hogy ha van egy feladat, amit közösen meg kell oldanunk, akkor nagyon jól sikerül. Most is lementem a pincébe és üres! Kivasaltál  mindent keddre, nem tudom hogy csináltad, de Simonanak anno még hétvégére is maradt. A gyerekek is szeretnek, tegnap is nagyon tetszett, hogy rajzoltál velük, szóval még kicsit mérlegeld a döntésedet, hogy valóban menni szeretnél-e, mert ha meggondolnád magad azt örömmel vennénk. Úgy látom most jól érzed magad, igaz?
-Nos valóban. Egész jól vagyok, de ez nagyrészt azért van, mert tudom, hogy februártól otthon leszek.
-Tudom, hogy honvágyad van, de nekünk is volt, mikor ide jöttünk.
-De ti együtt voltatok, én egyedül vagyok. És nem a honvágy a legfőbb bajom, hanem az, hogy magányos vagyok. Néha jó lenne valakit megölelni. Gondolom nem sűrűn szokás a főnöknek és a beosztottnak ölelkezni, igaz?
-Hááát nem túl elterjedt errefelé ez a szokás.
Nofene, ki hitte volna?:D Itt a hideg, távolságtartó németek egy kézfogással lerendeznek minden testi kontaktot.
-De azért még gondold át péntekig! Ha annyira honvágyad van, akkor hazamehetsz 2 havonta.

Nos nem tudom mennyire vette volna ki jól magát, ha itt a következő mondatokat benyögöm:
NEM a honvágy az elsődleges, ami miatt haza akarok menni. Hanem az, hogy félek tőled baszod. Félek, hogy mikor csattansz fel újra, mikor ordítozol megint önkívületi állapotban, mint egy elmebeteg. Ez a távozásom fő oka, nem a honvágy.

Egyébként a gyerekek az elmúlt pár hétben kifejezetten kedvesek velem, Enikő folyamatosan jön és puszilgat, ölelget, hangoztatja, hogy én mennyire kedves vagyok stb. Szóval ilyen téren tényleg jól alakulnak a dolgok. Kivéve a mai "nem szabad ám az edényhez érni, mikor meleg és éppen főzünk" kiselőadásom eredményét, melynek tanárnénis hangon való előadását követően E természetesen csak odadugta az ujját az edény és a tűzhely találkozásához, hogy ellenőrozze igazat mondtam-e. Okos ember más kárán, a gyerek meg a saját kárán tanul:D Vagy valami ilyesmi.