2012. augusztus 30., csütörtök

Kis augusztusi összegzés


Augusztus 30 van, ami azt jelenti, hogy egy kerek hónappal ezelőtt ilyenkor már a svájcba tartó vonaton ültem fájó szívvel és próbáltam felkészíteni magam a rám váró kalandokra. Már a második héten olyan érzésem volt, hogy már több hónap eltelt azóta, hogy az állomáson elbúcsúztam anyáéktól, majd több órányi zötykölődés után átléptem jelenlegi lakhelyem kapuját.

 Egész hónapban a nyelvsuli kezdetét vártam és mivel legfőbb célom a nyelvtanulás, így iszonyat lelkesen érkeztem meg az első órámra hétfőn. Mikor a terem elé értem, egy szőke hajú csaj már ott állt és várakozott. Rögtön leszólított, h óperkurzusra jöttem-e? ÓÓ igeen! (nagyon megörültem neki h milyen faszán beszél németül) Majd közölte, h de jó, ő meg a tanárunk lesz. Pár perc múlva megérkezett mindenki más is, majd egy gyors bemutatkozás következett.

-xy vagyok és freiburgból jöttem, 16 éves vagyok
-xx vagyok és freiburgból jöttem, 16 vagyok
-pq vagyok és freiburgból jöttem, 16 éves vagyok.
És ez így ment végig, a 13 emberből 11 Freiburgból jött (svájci kanton) és 10 16 éves. Rajtam kívül van még egy angol csaj, aki 24 éves. Szóval így állunk. De ez még mind semmi, ugyanis a lányok-fiúk olyan iszonyat szörnyen beszélnek és értenek németül, hogy elképesztő. És ami még rosszabb, hogy nincsenek rákényszerülve a német használatára, mert mind franciául beszélnek egymással...

Hétfőn kicsit letörve indultam haza, majd megállapítottam, h ebben a félévben se sűrűn lesz társasági életem svájcban.

Szerdán se indult rózsásabban a helyzet, mikor is egy hatalmas asztalnál találtam magam, ahol a 16 évesek franciául trécseltek körülöttem kedélyesen. Aztán órán párba kerültem delfinnel, aki rögtön megkért, h beszéljek már az anyanyelvemen mert még sose hallott senkit magyarul beszélni. Aztán megkért, hogy tanítsak meg vmit neki magyarul.
-Szia, a nevem delfin. (a fejemben így hangzott: Szia, a szüleim egy tengeri emlősről neveztek el.)
- ánefemdelfin (nem is rossz:D)

Később a szünetben pár tizenhatossal franciáztam, gondoltam keverjük már a kellemetlent a hasznossal. Mivel ezen a kurzuson tutira semmit se fejlődik a németem, legalább franciául tanuljak meg pár szót. Úgyhogy salut! lamama löpápá, ágyő...Félév végére olyan lesz a franciám, mint az ő németük.

Ma egyébként eljött hozzánk dzsánluká 2, ezúttal a kisfiú kis pajtása. Végig erőteljesen kellett koncentrálnom, hogy ne rúgjam bokán a kis seggfejt. Tudjátok van az az idióta gyurma-fagyi gyártó gép. Nem tudom, hogy ki találta ki, de ha valaki tudja írja le, mert esküszöm, hogy írok annak az emeletes vadbaromnak egy nagyon szép levelet. Egyrészt a gyurma egy igen hasznos készségfejlesztő játék volt még a mi időnkben. A gyerek keze nem volt megkötve, h nesze bameg, itt a gyurma, csinálj fagyit belőle. Mi kreatívak voltunk, a gyurmából csináltunk almát, macit, kukacot és még hosszasan sorolhatnám. (igen kicsit később péniszt is, de ki nem?) Na ezek a gyerekek teljesen el vannak nyomva önkiteljesítés terén. Ez a szar gép csak arra jó, h leköti a gyereket kb 20 percre, míg szenved vele, mert iszonyat nehéz ám azt a kemény gyurmát kis lyukakon áttuszkolni, meg csavart fagyit erőlködni belőle, szóval kell hozzá egy felnőtt mindenképpen. Aztán megunják és az illetékes felnőtt meg majd egy órán át kotorássza a gyurmadarabokat a lyukakból, szedegeti a földre lehullt és a szőnyegbe beletaposott gyurmadarabokat, mindeközben a fagyigép kitalálójáról álmodozik. Na meg a válogatott kínzásokról, amiknek alávetné....

Kis kreativitás még az estébe: papír, olló, ragasztó
 Egy sima falfelület:
 Képtelen vagyok 1 hónapnál többet kibírni valamiféle dekorálás nélkül. Ez valami betegség lehet nálam (biztos a régi gyurma okozta mellékhatás), ezért tegnap az ikeában járva vettem egy rúd csomagolópapírt. és íme a mű:  fa madarakkal:)

Ééés ma végre pakkot kaptam!! Megérkezett a hazautamat biztosító vonatjegy és egy kis meglepetésvendég: Florian, a birka. Ezúton is köszönöm szépen, kedves Pászthor, hogy a nyájad egy darabkáját eljuttattad hozzám! (a képen még Jenőt láthatjátok, a macskámat)
  A bejegyzés végére pedig még egy kis bejelentés. Azt hiszem már nem utálom Enikőt. Sőt, ami azt illeti elég jól megvagyunk.


2 megjegyzés: