Marcsi almái part 2.

Hol is hagytam abba? Szóval megérkeztem Svájcba, kiderült, hogy a faluban vagy városban, ahol lakunk összesen egy kenyérbolt-cukrászda van és ezzel ki is merült minden shoppingolási lehetőség. Szerencsére csupán 30 perc séta (5perc kocsival) a mellettünk lévő város, ahol már kicsit nagyobb a bevásárlási lehetőség. Az a problémám, hogy nincs dezodorom, de azzal nyugtatom magam, hogy ez a heti 2x fürdő németek között senkinek sem fog feltűnni.

Kicsit bővebben a családról. Nem tudom biztosan, hogy nem álmodom-e, de ezek szeretik egymást! Nincs megvető nézés, a szülők egymást Schatzi-nak, a gyerekeket Mausi-nak nevezik (kincsem, egérkém). Ilyet eddig még nem tapasztaltam. Néha poénkodnak egymással, ugratják egymást, de az egész tisztára olyan, mint a hetedik mennyország című igen nagysikerű sorozatban:D

A gyerekek: nos, hogy is írhatnám le őket szemléletesen: ebéd után mindig pihen a család egy-két órát, a gyerekek is. A kisebbik alszik, a nagyobb CSENDBEN!!!! játszik. EGYEDÜL!! CSENDBEN!! Tegnap este például miután lefektették, felkelt és csendben egyedül megépített egy egész vonatpályát... Az agresszivitásnak egy hangyányi jelét sem láttam rajta, a kislány is irtó cuki. Néha persze veszekednek és van egy kis sírás, de nem tart túl sokáig. Az elmúlt 2 nap alatt összesen 1 hisztit hallottam, az is délben volt, az alvás előtt. 

Tegnap este miután a gyereket lefektették sor került a csapattréningre, ahol is ki lettek osztva a feladatok. Mindenkinek megvan a maga feladata a konyhában, a gyerekekkel, a ruhákkal, takarításban stb. Kaptam egy nyomtatott munkabeosztást, ami úgy néz ki, mint egy órarend, ebben van feltüntetve, hogy mikor vagyok szabad és mikor van rám szükség. Ez szerintem nagyon jó ötlet volt, mert az előző családnál folyamatosan ott kellett lennem és lesnem, hogy mikor szorulnak segítségre. 

ééés képek: