Gólya bojkott

Így csütörtökön feltűnt, hogy kicsit elmaradtam az események leírásával, ezt ma bepótolom és képekkel fogok illusztrálni mindent, amit csak tudok. Előzetesen csak annyit, hogy rájöttem, hogy milyen kőkorszaki elavult elvek szerint neveltek minket, mivel a felvilágosításra csak iskolás korunkban került sor. Kéremszépen, itt másként mennek a dolgok. Nincs blabla a gólyáról meg a gyerekről. Itt tények vannak, kőkemény pornó mese és hasonlók. Na de ezt majd később.

Volt szerencsém hétfőn megismerni E (innentől csak Enikő) kis pajtását, bizonyos Dzsánlúkát, akiről már rengeteget hallottam, de sajnos nem eleget, hogy fel tudjak készülni a hurrikánra. Dzsánlúká ugyanis egy jelenség. Az a fajta kövér kisgyerek, aki bár még csak 3 éves, már lassan nehezebb, mint én és ezt csak tetézi az, hogy mindemellett csekély értelmi képességekkel rendelkezik. Mit lehet egy dzsánlúkának mondani, ha azt találja ki, hogy húzzam vagy toljam, miután beleült egy mini babakocsiba. Etikus dolog azt mondani, h hé pajti bocsesz, de krva nehéz vagy, úgyhogy lécci oldd már meg valahogy egyedül a wc-re ülést... Azt hittem beszarok, mikor mit sem sejtve fel akartam ültetni a wc-re. Gondoltam óó mi ez nekem, megemelem simán, hiszen csak 3 éves! Ahaa... majdnem gerincsérvet kaptam... Arról nem is beszélve, hogy egy benetton reklámba csöppenve éreztem magam: Enikő a vörös hajával és a kék szemével a Flinston családból lépett ki, H a barna hajával és barna szemével "echte német":D illetve Dzsánlúká a koromfekete hajával, fekete szemével és nem utolsó sorban sötétbarna bőrével olyan érzésem volt, mintha egy nemzetközi oviban lettem volna ovónéni. Dzsánlúká egyébként olasz. Igazi macsó lesz majd egyszer... vagy nem.
Íme pár kép a gyerekekről, ők kifejezetten szeretnek pózolni:

Kedden végre rám került a sor a főzésben, igazi kihívás volt 6 főre főzni (volt ugyanis egy vendégünk: a templom orgonistája). De jelentem, minden jól ment, a kaja finom lett és az utolsó cseppig minden elfogyott. Aznap Enikő valami fura megmagyarázhatatlan okból kifolyólag iszonyat béna volt, mint egy időzített öngyi-gép, sikerült az összes idióta balesetet elszenvednie. Kezdve azzal, hogy a bátyja istenesen orrbavágta egy nagy bottal (mindezt a kutyás játék közben véletlenül) egészen addig, hogy macskának képzelve magát leesett a lépcsőn. Az orrára egyébként azóta is rá van száradva a vér, nem lehet letörölni, mert akkor visít, hogy fáj. Szóval remekül néz ki a gyerek már napok óta!


Szerdán egész délután szabad voltam és titkon azt terveztem, hogy elmegyek az ikeába st Gallenbe és szétnézek stb. Szerencsémre valahogy szóba került, hogy a család pont szerda délután akar az ikeába menni, így meg volt oldva a problémám, hogy hogy jutok el oda. Arra nem számítottam, hogy az ikea mellett egy hatalmas shopping center van!! Úgyhogy beszabadultam és vettem pár dolgot. Olyan jól sikerült elbaszni az időt, hogy már mehettem is haza. Kicsit kínosnak éreztem, mikor kérdezték, h mit néztem meg st Gallenben és azt válaszoltam, hogy hát sajnos semmit, mivel elment az idő a shoppingolással! De majd hétvégén!

íme a szerzemény egy része: mécsestartó és Duff sör!!!


ÉÉÉÉÉsss vééégül de nem utolsó sorban:
Minimum: így nevezik a kis pocaklakót, aki novembertől az éjszakáinkat és a nappaljainkat megkeseríti majd a bömbölésével és a telefosott pelusokkal. Ezt a kedves kis semleges nevet egy igazán kedves és tanulságos gyerekkönyv ihlette, melynek címe: Peter, Ida und Minimum. Volt szerencsém belelapozni és beleolvasni a könyvbe.

FIGYELEM! A most következő képek a nyugalom megzavarására alkalmasak! Igen, ez egy gyerekkönyv és igen, ezeket a képeket és a mellékelt szöveget a gyerekek már többször látták és hallották.