óda az igazolványképhez

ÓÓÓ hogy rohadna meg a technika ott ahol van. Már az előbb leírtam az egész bejegyzést, mikor váratlanul egy kis 'pikk' hang kíséretében elsötétült minden. Természetesen én vagyok a hülye, amiért nem mentettem el, már az elején...

Szóval kis szünet után ismét itt vagyok. Juhúú!! Egész héten semmi extra nem volt, élvezem az idő múlását, hogy jövőhét hétfőn már nyelvsuli, a hét végén pedig szeptember, ami végre hivatalosan is ősz!!!! Végre! Imádom ezt az időszakot, egyesek szerint, mert stréber vagyok (nos nem tagadom, szeretek suliba járni, vizsgázni viszont már nem annyira...) Szóval az ősz nekem mindig nagyon feelinges, olyan jó érzéssel tölt el!

Ráadásul, ha már szeptember lesz, az azt jelenti, hogy még 1 hónap és jön a kis hazalátogatásom, ami majdnem 2 hetes lesz, ergo 2 hét kiesik októberből, így az is hamar el fog menni. Majd november, december és így tovább. Na ne értsetek félre, nem azért akarom, hogy gyorsan teljenek a hónapok, mert nem szeretek itt lenni. Ellenkezőleg. szeretek itt lenni, csak szeretném már az ittlétemet megfűszerezni egy kis velem egykorú társasággal. Arról nem is beszélve, hogy az ősz egy király dolog, végre hosszú nadrágot vehetek, így a lábborotválás procedúra nem kell, hogy procedúra legyen. Mivel egy fürdőszobán osztozunk, így elég kínosnak érzem néha fél-órákra bevonulni és magam csendességében aprólékosan és óvatosan leborotválni a lábam. Arról a tényről nem is beszélve, hogy sajnálatos módon ugyanolyan borotvám van, mint az ayukának, így már hetek óta nem vagyok biztos benne, hogy a sajátomat használom. Asszem vennem kell egy újat.... Egyébként is ausztriában sikerült egy bányató mélységű lyukat vájnom a bokámba egy gyors borotválás alkalmával, ami miatt végleg lőttek a lábmodell karrieremnek. Szóval veszélyes dolog ez.


Valamelyik nap vacsinál a szülők az előző óperek béna német kiejtésén röhögtek. Sokszor elgondolkodtató, hogy miért is nem fizetnek akkor kicsivel többet egy német ópernek? Szerintem élvezik, h bénázunk a nyelvvel. Mondjuk mikor Pé rájött, h mindent értek (nem az első eset, csak ezek azt hiszik, h ha nem beszélek akkor nem is értem amit mondanak) ezt mondta:
-Nyugi, te sosem fogod megtudni mit mondunk rólad! (röhög)
-Már is nyugodtabb vagyok, köszi! De én legalább ki tudom mondani az Ő-t Ú-t és az Ű-t...
-(vigyorog) Mondjuk az is igaz, hogy mi sem tudjuk meg soha, miket mondassz rólunk, mivel nem értünk magyarul.
-(az óper ördögi vigyorral) :Milyen igaz!

Szóval így telnek felénk a hétköznapok, a gyerekekkel afrikába megyek (a mező túloldala), néha úszunk (a szőnyegen), aztán esténként mások német kiejtésén röhögünk. Mellesleg jegyzem meg, hogy a családnevemet még mindig nem tudják kimondani!


Tegnap megérkezett a "meghívóm" a külföldi igazolványom átvételére. El is furikáztunk a hivatalig, hogy potom 71frankért átvegyük a kis papírdarabot. Az igazolványképemen kedvesen mosolygok, jó kép rólam, még a ballagásomkor készült, fénykoromban.
Mikor nagy mosollyal az arcomon átnyújtottam a képeket a hivatali alkalmazottnak pár perc gondolkodás után visszaadta és közölte, h nem szabad a számnak nyitva lennie, semmi mosoly! Na bazdmeg, akkor irány igazolványképet csináltatni... Itt elég elterjedt a filmekből már jól ismert kis fülke, amibe beülsz és képeket csinál rólad. Nagyon megörültem mikor megláttam, hogy CSAK 2 frank és lesz új igazolványképem! Bedobtam a kis fémpénzt és vártam a fotó villanására bamba fejjel, mivel ez az előírás. Viszont arra nem számítottam, hogy 2 frank itt csak arra elég, hogy a gép közölje veled, h ha passfotót akarsz, akkor bizony még 8 frankot ki kell csengetned. Micsoda pofátlanság! Fel is pattantam, hogy na nekem ennyiért nem kell fotó, már indultam volna haza, de akkor gondoltam, hogy csak megnézem mégegyszer, hátha van valami 2 frankért. Hát volt. Íme:

Erősen gondolkodtam, h bemutatok a gépnek a fotó készítésekor, de végül jobb, hogy nem tettem ugyanis kivágtam a fejemet és tádááá: igazolványkép. Csóró magyarok svájcban így tolják. Szerintem így sokkal menőbb!!